Az Anaconda legújabb, önreflexív folytatása ugyanis olyan lendülettel érkezett a mozikba, hogy rövid idő alatt átlépte azt a bevételi szintet, amelyet A setét torony 2017‑es filmváltozata soha nem tudott elérni. A két produkció sorsa azért is érdekes, mert mindkettő ismert alapanyagból dolgozik, mégis teljesen más irányba haladtak: míg az egyik egy könnyed, meta‑humorral átitatott kalandfilmmé vált, addig a másik egy nagyívű fantasy adaptációként indult, de végül a kritikusok és a közönség jelentős része számára is csalódást okozott.

Az új Anaconda különlegessége, hogy a készítők tudatosan játszanak az eredeti 1997‑es film kultstátuszával, és a történetben maguk a szereplők is rajongók, akik a dzsungelbe indulnak, hogy „újraalkossák” a legendás sztorit. A könnyed hangvétel, a humorra építő jelenetek és a közönségkedvenc színészek – köztük Jack Black és Paul Rudd – friss energiát adnak a folytatásnak, amely így nemcsak nosztalgikus élményt nyújt, hanem új nézőket is bevonz.

A film bevételei gyorsan emelkedtek, és rövid idő alatt meghaladták a 100 millió dolláros globális határt, ami a műfajban kifejezetten erős eredménynek számít. A setét torony ezzel szemben már a bemutatásakor is nehéz helyzetben volt. A Stephen King‑regényciklus monumentális világa rendkívül összetett, és a filmváltozat nem tudta maradéktalanul átadni azt a mélységet, amelyet a rajongók vártak. Bár a főszereplők – Idris Elba és Matthew McConaughey – neve önmagában is figyelemfelkeltő volt, a történet leegyszerűsítése és a világépítés hiányosságai miatt a kritikai fogadtatás gyenge maradt, és a bevételek sem érték el a stúdió reményeit.

A film azóta is a kevésbé sikeres King‑adaptációk között szerepel, és sok rajongó inkább a közelgő új feldolgozástól várja a regényciklus méltó megjelenítését.

Az Anaconda új része nemcsak a nosztalgia erejére épít, hanem arra is, hogy a közönség ma már szívesen fogadja azokat a filmeket, amelyek önironikusan reflektálnak saját műfajukra. A setét torony ezzel szemben egy olyan korszak lenyomata, amikor a stúdiók még abban bíztak, hogy egyetlen filmbe sűríthető egy egész fantasy‑univerzum – ez a megközelítés azonban ritkán működik. A két produkció közötti különbség jól mutatja, mennyire fontos a megfelelő hangvétel, a közönség elvárásainak ismerete és a műfaji sajátosságok tisztelete.