A férfi a CNBC Make It-nek mesélte el történetét, amelyben hangsúlyozta, a 2008-as pénzügyi válság alapjaiban változtatta meg családja életét. „A válság elvette édesanyám munkáját, és nagyon nehézzé tette az életünket abban az időszakban, amikor érettségiztem” – idézte fel.

Ryan 2010-ben csatlakozott az amerikai légierőhöz, és szolgált többek között Koreában, Németországban és Afrikában. 2016-ban, amikor Koreában állomásozott, kijárási tilalom megszegése miatt lefokozták és több hónapnyi fizetését elvesztette. „Ezután nagyon depressziós és szomorú voltam. De ez a depresszió és szomorúság arra késztetett, hogy elgondolkodjak, merre tart az életem, és a helyes irányba tereljem azt” – mondta. Ekkor tervezte meg első vietnámi útját, ami szerinte mindent megváltoztatott: „Életem legjobb időszakát éltem át, és a depresszió egyszerűen eltűnt.”

A CNBC Make It által közölt dokumentumok szerint Ryan 2019-es leszerelése után költözött Vietnámba, ahol jövedelme több forrásból származik. Havi bevétele körülbelül 1500 dollár (kb. 570 ezer forint) veteránellátmányból, 1000 dollár (kb. 380 ezer forint) a GI Bill támogatásból, 900–1300 dollár (kb. 340–500 ezer forint) angoltanításból, valamint 200–600 dollár (kb. 76–230 ezer forint) alkalmi munkákból, például hangalámondásból áll. Emellett napi kereskedéssel átlagosan 300 dollárt (kb. 115 ezer forint) keres.

36-year-old American Army vet moved to Vietnam, lives on $4,000 a month: You can 'focus on what makes you happy' here https://t.co/nydPmyVK7H

— CNBC Make It (@CNBCMakeIt) September 27, 2025

Kiadások és életkörülmények

Ryan Ho Si Minh-város egyik legmagasabb lakótornyában bérel egy két hálószobás, egy fürdőszobás lakást havi 850 dollárért (kb. 325 ezer forint). Rezsije körülbelül 130 dollár (kb. 50 ezer forint), ami tartalmazza az áramot, vizet és a takarítást. Éves egészségbiztosítása 1000 dollár (kb. 380 ezer forint), motorjára heti 3 dollárt (kb. 1150 forintot) költ üzemanyagra. Élelmiszerre havi 100–400 dollárt (kb. 38–150 ezer forint) fordít, attól függően, hogy főz vagy inkább étteremben eszik.

Ryan szerint Vietnám biztonságérzete kiemelkedő: „Vietnám a legbiztonságosabb hely, ahol valaha éltem. Soha nem kell hátranéznem. Észrevettem, hogy itt egy nagyszerű nyugalom uralkodik.” Úgy véli, az emberek itt sokkal inkább a mindennapi életükre koncentrálnak, és kevésbé a politikára. Egyetlen zavaró tényezőként a zajszennyezést említette: „Nagyon sok a dudálás, az utcai árus és néha a hangos karaoke, így ha valaki nagyon érzékeny a zajra, akkor ez nem biztos, hogy a megfelelő hely számára.”

Bár igyekszik vietnámiul tanulni, Ryan elismeri, nem beszéli folyékonyan a nyelvet: „Soha nem állíthatom, hogy folyékonyan beszélek vietnámiul, de sokkal jobban boldogulok, mint a legtöbb ismerősöm itt.” Hozzátette, hat év után sem tervezi elhagyni az országot: „Ha elmegyek, az azért lesz, mert Vietnám azt mondta, menjek el. Amerikában nagyon motiválatlan voltam. Úgy éreztem, hogy bármennyit dolgozol, mégis szegénységben maradsz.”