Ameddig hátra tekintesz, nem haladsz előre
Az emberek egyik legrosszabb tulajdonsága az, hogy túl sokat tekintenek hátra, így rengeteg jó lehetőséget és új dolgot dobnak el maguktól. A megtett út mindig lehet kényelmesebb, szebb és izgalmasabb.
Ameddig hátra tekintesz, igazán nem haladsz előre… Ha hatra tekintesz, esélyt adsz azoknak a dolgoknak, amik korábban fájdalmat okoztak. Valóban esélyt akarsz adni ezeknek a dolgoknak és embereknek, akik szándékosan okoztak fájdalmat? Nem! Ne nézz hátra, mert ameddig ezt teszed, nem látod azt, ami Veled szembe jön, és újra eleshetsz. A padlóról csak az áll fel, aki valóban fel akar állni. Nem mindenkinek kell megbocsátani, de minden ilyen embert el kell engedni, akik már csak mögötted vannak, és ha előre tekintesz, egyre távolabb kerülsz tőlük.
Egy idő után már sehol sem lesznek, talán az emlékeidben sem. Gyűjts új emlékeket, zárd ki azokat, akik számodra nem értékesek, igazán fájdalmat okoztak, mélyen bántottak, és foglalkozz azokkal, akik építenek, támogatnak, őszintén szeretnek, mindenfajta elvárások nélkül, és nem nevetnek ki, hanem hisznek benned, a terveidben, az értékeidben, azt, amit képviselsz.
A lépteid előre mutassanak, és ne hátra, bárki, bármit mond, mivel csak Te ismerheted magad igazán, kizárólag Te tudhatod, hogy mire vagy képes. Bármire képesek lehetünk, de néha a legnehezebb csak előre tekinteni. Tedd meg, nézz előre és azt fogod érezni, amit én, már egy ideje. Nem számít, hogy ki, és mit mond. Az üres, bántó és értéktelen szavak csak a helyet foglalják benned. A harag hasznos, de csak addig a pontig, amíg azt el tudjuk engedni, és nem használjuk fel másra. Dühből lesz a harag, a haragból pedig rossz döntések. Engedd el, és legyél olyan mint a víz – természetes, észrevétlen, folyamatos!
