A Hulu és az FX közös gyártásában készült Alien: Föld című nyolcrészes sci-fi sorozat több ponton is felülírta az Alien-univerzum eddig ismert kánonját, ugyanakkor olyan erős vizuális és történeti élményt nyújtott, hogy a rajongók jelentős része hajlandó volt szemet hunyni az ellentmondások felett.

A Disney tulajdonában lévő Hulu az elmúlt években több ikonikus franchise-hoz nyúlt hozzá, köztük a Star Wars, a Predator és az Alien világához, és bár nem minden új produkció illeszkedik maradéktalanul a korábbi történetvezetéshez, az Alien: Föld esetében a minőség végül felülírta a kánonhűség kérdését.

Egy hosszú múltra visszatekintő sorozat

Egy hosszú múltra visszatekintő sorozat esetében természetes elvárás, hogy az új epizódok tovább bővítsék az univerzumot, miközben tiszteletben tartják a korábban lefektetett alapokat, az Alien: Föld azonban több kulcsfontosságú ponton is változtatott a jól ismert idővonalon.

A történet szerint a USCSS Maginot egy 65 éves küldetés után 2120-ban tér vissza a Földre, vagyis két évvel az eredeti Alien eseményei előtt, ami azt jelenti, hogy a Xenomorphok felfedezése megelőzi a Prometheus történéseit, ezzel pedig David eredettörténete is új megvilágításba kerül.

A sorozat nagy újítása

A sorozat egyik legszembetűnőbb újítása az volt, hogy a Xenomorphokat a Földre helyezte, jóllehet a mozifilmek időrendjében ez csak a Resurrection idején történt meg, emellett pedig négy teljesen új idegen faj is bemutatkozott.

Korábban az Alien-filmek szinte kizárólag a Xenomorphokra koncentráltak, leszámítva néhány homályos utalást, az Alien: Föld azonban élő példányokat adott ezekből a lényekből a világ legnagyobb vállalatainak, ami utólag nehezen illeszthető be a későbbi események közé.

A sorozat a Xenomorphok viselkedését és biológiáját is új szempontokkal gazdagította, hiszen a lényeket nemcsak korábban jelenlévőként ábrázolta a Földön, hanem gondoskodóbbnak mutatta utódaikkal szemben, sőt bizonyos karakterek, például Wendy képesek voltak kommunikálni velük.

Színvariációk is megjelentek

Emellett színvariációk is megjelentek, valamint részletesebb betekintést kaptunk a megtermékenyítési folyamatba, amelyet korábban ilyen mélységben nem ábrázolt a franchise.

További eltérést jelentettek az új vállalatok, köztük a Prodigy megjelenése, valamint az ember-szintetikus hibridek, mint Wendy és a Lost Boys, illetve a kiborg Morrow karaktere, amelyek kevésbé illeszkednek a korábbi filmek teljesen szintetikus androidokra épülő világához.

Ezek az elemek önmagukban is komoly vitákat generálhattak volna, azonban a nézők többsége inkább a látványos és feszült jelenetekre koncentrált, például amikor egy Xenomorph egy lakóházban pusztít, ami egyszerre volt lenyűgöző és hátborzongató.

Egyre bonyolódik a sorozat

Sokan úgy vélik, a T. Ocellus és a többi új faj pusztítása a Neverland-szigeten kifejezetten izgalmas irányt adott a történetnek, ahogyan az is, hogy Wendy képes volt megszelídíteni egy Xenomorphot, ami a franchise keretein belül merész, de emlékezetes ötletnek bizonyult.

A sorozat alkotói ráadásul eleve lazábban kezelték a kánon kérdését, mivel az Alien: Föld eredetileg inkább alternatív, nem teljesen hivatalos mellékszálnak készült, így a változtatások nem a teljes idővonal átírását célozták, hanem egyfajta gondolatkísérletként szolgáltak.

Mindezek eredményeként a közönség jelentős része nem a részletek boncolgatásával töltötte az időt, hanem egyszerűen élvezte az utazást, ami jól mutatja, hogy egy erős atmoszférájú, bátor ötletekkel operáló sorozat képes háttérbe szorítani a kontinuitási hibákat.