Alan Ritchson legújabb Netflix-filmje, a War Machine első pillantásra klasszikus háborús akciónak tűnik, ám a történet egy ponton váratlan irányt vesz, amely alapjaiban értelmezi át mindazt, amit a néző addig látott.

A színész az elmúlt években a Reacher sorozatnak köszönhetően vált nemzetközi ismertségű akciósztárrá, és ez a produkció eddigi pályájának egyik legnagyobb kihívását jelenti számára, amelyet a kritikai visszajelzések szerint sikerrel teljesített.

Teljesen tudatos a film

A film tudatosan idézi meg a klasszikus, sallangmentes akciófilmek korszakát, és lendületes, kompromisszumokat nem ismerő stílusban halad előre, miközben fokozatosan készíti elő azt a fordulatot, amely teljesen új megvilágításba helyezi a cselekményt – írja a ScreenRant.

Az első felvonás egy realista, földhözragadt háborús történetet bont ki, ami szerkezetében és hangulatában illeszkedik a modern hadifilmek sorába, ugyanakkor a későbbi műfaji váltás merész húzásnak bizonyul a streamingpiac túlkínálatában.

A sci-fi elem bevezetése azért hat különösen erősen, mert a film addig gondosan elrejti ezt a szálat, és kizárólag a katonai akciókra, valamint a karakterek közötti dinamikára koncentrál. Amikor azonban megérkezik a nem várt fordulat, a történet új sebességfokozatba kapcsol, és olyan irányba indul el, amelyre a néző korábban nem számított, ezáltal megmentve a produkciót attól, hogy csupán egy legyen a számos, gyorsan felejthető streamingpremier közül.

A csavar is megvan

A történetvezetés szempontjából a csavar nem öncélú, hanem szorosan kapcsolódik a film központi témájához, amely a hadseregben tapasztalható dehumanizációt vizsgálja, illetve azt a rendszert, amely az egyéneket fokozatosan felőrli. Ritchson karakterét mindössze a 81-es számmal azonosítják, ami önmagában is jelzi az egyéniség eltörlését, emellett a később felbukkanó földönkívüli fenyegetés a személytelen, arctalan halál szimbólumává válik, amely szó szerint is embertelen.

Több kritikus a Ragadozó című klasszikushoz hasonlította a filmet, és valóban felfedezhetők párhuzamok a két alkotás között, hiszen mindkettő egy katonai küldetés realista keretei közé csempész be egy halálos, idegen eredetű ellenfelet.

A War Machine azért más film, mint egy átlagos sci-fi

Ugyanakkor a War Machine nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az első félórában érzelmi alapot teremtsen, mivel a készítők nyilvánvaló célja az volt, hogy a közönség együttérezzen a szereplőkkel, mielőtt a történet radikálisan új irányt vesz.

A streamingkorszakban ritkán vállalnak ekkora kockázatot a filmkészítők, mivel a nézők figyelméért rendkívül éles verseny zajlik, és a produkciók gyakran igyekeznek már az első percekben egyértelmű műfaji kapaszkodót kínálni. A War Machine ezzel szemben tudatosan félrevezeti közönségét, ami végül kifizetődő stratégiának bizonyul, különösen azért, mert Alan Ritchson és Dennis Quaid neve önmagában is elegendő vonzerőt jelent.

A film jelenleg 80 százalékos értékelésen áll a Rotten Tomatoes oldalán, ami azt jelzi, hogy a kritikusok többsége pozitívan fogadta a merész műfaji keverést. Bár a War Machine nem feltétlenül válik minden idők legmeghatározóbb akció-sci-fi alkotásává, a felszín alatt jóval összetettebb élményt kínál, mint amire az előzetesek alapján számítani lehet, ráadásul a fordulat újranézéskor is plusz jelentésrétegekkel gazdagítja a film első szakaszát.