A sci-fi műfajhoz gyakran társítanak hatalmas költségvetést, látványos effekteket és grandiózus világépítést, ám időről időre felbukkan egy olyan alkotás, amely bebizonyítja, hogy a műfaj ereje nem a pénzben, hanem a kreativitásban rejlik. Gareth Edwards 2010-es filmje, a Szörnyek pontosan ilyen: egy visszafogott költségvetésű, mégis mélyen emberi történet, ami a feszültségre, a karakterekre és a hangulatra épít, nem pedig a látványos pusztításra.

A történet egy olyan világban játszódik, ahol az idegen élet már nem elmélet, hanem mindennapi valóság. Hat évvel azután, hogy egy NASA-szonda Mexikóban lezuhant, és idegen mintákat szórt szét, a térség karanténzónává vált. A kormányok lezárták a területet, a lakosság pedig együtt él a bizonytalansággal, miközben új, ismeretlen lények jelennek meg.

A film két főszereplője, Andrew Kaulder fotóriporter és Sam Wynden, egy médiamogul lánya, akit Kauldernek kell biztonságban hazakísérnie az Egyesült Államokba. A feladat azonban korántsem egyszerű: a katonai blokádok, a pénzhiány és a terjeszkedő fertőzött zóna mind akadályt gördítenek eléjük. A két karakter közötti kezdeti távolság, félreértések és eltérő életútjukból fakadó feszültségek fokozatosan oldódnak, ahogy együtt próbálnak túlélni.

A sci-fiben az idegen lények nem a történet középpontjában állnak, mégis folyamatosan jelen vannak. Edwards a minimális költségvetés miatt kreatív megoldásokhoz folyamodott: a CGI-t saját maga készítette, otthoni körülmények között, hétköznapi szoftverekkel. A lények ritkán láthatók teljes valóságukban, inkább a háttérben, ködben vagy víz alatt tűnnek fel, ami nemcsak a feszültséget növeli, hanem hitelesebbé is teszi a világot – tér ki rá a CBR.

A film egyik legerősebb rétege, hogy az idegenek nem klasszikus értelemben vett „szörnyek”. A történet világossá teszi: a lények csak akkor támadnak, ha fenyegetve érzik magukat, és sokkal inkább alkalmazkodó, új környezetükben élő organizmusok, mintsem gonosz inváziós erő. A valódi agressziót a katonai jelenlét, a határzárak és az emberi reakciók testesítik meg.

A film végére a néző számára is egyértelművé válik, hogy a cím valójában az emberekre utal. A két főszereplő egy megható jelenetben szembesül azzal, hogy az idegen lények képesek kommunikációra, sőt együttérzésre is, miközben az emberi oldal a félelemre és az erőszakra építette válaszait.

A Szörnyek mára sokkal magasabb státuszt szerzett: egy olyan sci-fi, amely nem a látványra, hanem a hangulatra, a karakterekre és a mondanivalóra épít. Gareth Edwards későbbi nagy projektjei – például a Godzilla vagy a Rogue One – mellett is különleges helyet foglal el, hiszen ez az a film, amely megmutatta, mire képes egy alkotó, ha kevés pénzből, de határtalan kreativitással dolgozik.