Három évtizeddel a hidegháború után ismét az atomfegyverek miatt aggódunk: miközben a nemzetközi közösség azt találgatja, hogy vajon bekövetkezik-e a legrosszabb forgatókönyv, új lendületet vett a nukleáris fegyverek elleni harc, ezúttal az aktivisták körében.

Annak idején, amikor az 50-es évek végén, a 60-as évek elején, majd a 80-as évek elején az Egyesült Államok és a Szovjetunió egymásra irányították rakétáikat, készen arra, hogy megnyomják a rettegett „piros gombot”, Európa-szerte vonultak utcára az emberek, hogy tömeges tüntetésekkel próbálják meggyőzni a kormányokat, hagyjanak fel ezen pusztító terveikkel. Soron kívül Változékony idő vár ránk pénteken, havas esőre is van kilátás

Az Egyesült Királyságban a tiltakozások nyomán megszületett a Kampány a Nukleáris Leszerelésért (CND), mely tömeges tüntetéseket szervezett a brit nukleáris fegyverkezési létesítmény központjához. Több mint egy évtizede pedig mintegy egymillió amerikai gyűlt össze a New York-i Central Parkban, hogy követelje a kormánytól a nukleáris fegyverkezési verseny leállítását, valamint az atomfegyverek betiltását.

1982 végén tovább emelték a tétet, s több mint 30 ezer nő alkotott élőláncot a Greenham Common légierő bázisa körül, hogy megakadályozza az amerikai cirkálórakéták telepítését; majd 1983 októberében a CND megrendezte a valaha volt legnagyobb felvonulást Londonban, szintén a tiltakozás jegyében.

Putyin fenyegetései újabb szintre emelik a harcot az atomfegyverek ellen

Vlagyimir Putyin ukrajnai háborúja és folyamatos nukleáris fenyegetései, nevezetesen, hogy Oroszország bármikor bevetheti nukleáris fegyvereit, ha rezsimje „veszélyben érzi magát”, jelenleg épp annyira valós, mint annak idején a kubai rakétaválság volt.

Ezúttal azonban nem látni tömeges tüntetéseket, de mégis van egy megmozdulás, mely más csatornákat talált akarata kifejezésére.

Az új mozgalom a Nemzetközi Kampány a Nukleáris Fegyverek Eltörléséért (Ican), mely nem csupán beszél a betiltásról, de rendkívül tevékenyen tesz is céljáért: a mozgalom ugyanis sikeresen megszerezte a többségi támogatást ahhoz, hogy megszülessen a 2017-es, az ENSZ Közgyűlésén elfogadott, a nukleáris fegyverek betiltásáról szóló szerződés (TPNW).

Fontos megjegyezni azonban, hogy bár azóta 90 ország írta alá a szerződést,68 ország pedig ratifikálta is azt, e dokumentum nem akadályozta meg az Egyesült Államokat és Oroszországot abban, hogy fejlesszék nukleáris arzenáljukat, ahogyan Kínát sem abban, hogy záros határidőn belül a harmadik vezető atomfegyver-hatalommá váljon.

Beatrice Fihn, az Ican ügyvezető igazgatója a mozgalom célja kapcsán rámutatott: a végső cél ennél jóval tartósabb, hiszen azt akarják elérni, hogy globálisan betiltsák a nukleáris fegyvereket:

Az Ican mellett a civilek is igyekeznek a maguk módján

Miközben az Ican és 652 partnerszervezete globálisan folytatják a nukleáris fegyverek betiltására vonatkozó munkát, a civil társadalom is törekszik arra, hogy a maga módján és lehetőségeihez mérten hozzájáruljon a cél eléréséhez: a taposóaknák és kazettás bombák betiltásáért indítanak kampányokat, s szemmel láthatóan a „vörös vonalak” újrarajzolására törekednek.

Fihn rámutatott, céljuk, hogy „megdöntsék azt az agymosást”, melynek lényege, hogy az emberek azt gondolják, az atomfegyverek létezése és bevetése teljesen normális. Hangsúlyozta, épp ezt látni most Oroszország esetében is: kőkeményen küzd azért a Kreml, hogy visszaállítsák az atomfegyverek legitimitását és átalakítsák a háború narratíváját – szerinte azonban ez pont annak a jele, hogy az orosz vezetés sebezhető.

Kate Hudson, a CND főtitkára úgy látja, ugrásszerűen növekedik az új tagok száma a mozgalomban, mióta Oroszország lerohanta Ukrajnát:

Úgy véli, a nukleáris leszerelési mozgalom már nem egy különálló kezdeményezés, hiszen a mozgalom aggodalmai azonosak azokéval, akik a klímaválság megállításáért küzdenek, vagy épp a társadalmi igazságosság fenntartásáért egy olyan világban, ahol a kormányok gigantikus összegeket költenek nukleáris arzenáljuk további bővítésére, miközben a legszegényebbek éheznek és fáznak.