A vásznon robbanások és golyózáporok követik egymást, ami a valóságban rémálomszerű lenne, a moziban azonban évtizedek óta a szórakoztatás egyik legtisztább formáját kínálja, és az akciófilm mára a filmtörténet megkerülhetetlen alappillérévé vált.

A műfaj olyan vitathatatlan mesterműveket adott, mint a Mad Max – A harag útja, a A fegyverek istene vagy a Terminátor 2 – Az ítélet napja, ugyanakkor számos olyan alkotás is született, amely ugyan nem érte el a tökéletesség csúcsát, mégis egészen közel került hozzá. Ezek a filmek kisebb hibáik, vitatható döntéseik vagy egyszerűen az erős mezőny miatti összehasonlítások ellenére is kiemelkedő élményt nyújtanak.

A Kémek a Sasfészekben a háborús akciófilmek azon ágához tartozik, amely a realista brutalitás helyett a kalandra és a feszült szórakoztatásra helyezi a hangsúlyt, és bár története olykor túlságosan is csavaros, látványos akciójelenetei generációkra hatottak – írja a Collider.

A Richard Burton és Clint Eastwood vezette kommandó egy német erődbe hatol be a bajor Alpokban, hogy kimentsen egy tábornokot, a film pedig hosszú felvezetés után egy emlékezetes kötélpályás összecsapással és hegyi buszos üldözéssel robban be igazán.

Az utolsó cserkész

Tony Scott pályafutása során következetesen szórakoztató akciófilmeket készített, mégis ritkán kapta meg az őt megillető elismerést, és a Mint a villám, az Az utolsó cserkész vagy a Közellenség mellett több majdnem mestermű is kikerült a kezei közül.

Az 1991-es Az utolsó cserkész Bruce Willist egy lecsúszott magánnyomozó szerepében mutatja be, aki Damon Wayans kiábrándult sportolójával keveredik össze egy politikai és sportfogadási összeesküvésben, a Shane Black-féle forgatókönyv pedig noir elemeket és önreflexív humort vegyít harsány akcióval.

James Cameron és Arnold Schwarzenegger közös munkái közül a Terminátor-filmek gyakran elhomályosítják a Két tűz között című kémtörténetet, ami a francia La Totale! alapján készült, és egy titkos ügynök kettős életét mutatja be.

A film látványos üldözései és a Harrier vadászgépes finálé Cameron technikai precizitását dicsérik, ugyanakkor a történet némely eleme ma már problematikusnak hat, ennek ellenére Jamie Lee Curtis energikus alakítása különösen emlékezetessé teszi az alkotást.

Drágán add az életed

A Drágán add az életed harmadik része közel került az első film színvonalához, köszönhetően John McTiernan visszatérésének és Samuel L. Jackson karizmatikus jelenlétének Bruce Willis oldalán.

A New Yorkon átívelő bombás játszma lendületesen indul, és bár a harmadik felvonás némileg veszít az erejéből, az első két rész feszes rendezése és Jeremy Irons személyes motivációval felruházott antagonistája miatt a film a franchise csúcspontjai közé tartozik.

Egy újabb legenda

Michael Bay A szikla című filmje a kilencvenes évek túlfűtött akciómozijának esszenciáját adja, amelyben Nicolas Cage különc FBI-vegyésze és Sean Connery egykori brit ügynöke próbálja megakadályozni, hogy az Alcatraz szigetét elfoglaló kommandó vegyi fegyvert vessen be.

A túlzó patriotizmus és az archetipikus karakterek ellenére a film akciójelenetei precízen kivitelezettek, és a szereplőgárda erős jelenléte komoly pluszt ad az összképhez.

Az Atlantisz – Az elveszett birodalom a Disney kísérlete volt arra, hogy a klasszikus dalbetéteket háttérbe szorítva inkább kalandközpontú animációt készítsen, amely vizuálisan és hangulatában is eltért a stúdió korábbi sikereitől. A „Kevesebb dal, több robbanás” mottó jegyében készült film látványos akcióval és erős karakterdinamikával indít, bár a történet az elveszett város felfedezése után veszít lendületéből, mégis több figyelmet érdemelne a műfaj kedvelőitől.

William Friedkin A hajsza című filmje visszafogott fogadtatásban részesült, ugyanakkor nyers és realista közelharcai előrevetítették a későbbi akciófilmek brutalitását. Tommy Lee Jones és Benicio del Toro visszafogott játéka hiteles alapot ad a túlélési szakértő és volt tanítványa közti konfliktusnak, amely egyszerre idézi a Rambo első részének tematikáját és lép tovább annál sötétebb irányba.

A Miami Vice moziváltozata Michael Mann digitális korszakának csúcspontja, ami ugyan nem ér fel a Szemtől szemben vagy a Collateral szintjéhez, mégis erőteljes atmoszférájával és vizuális stílusával maradandó élményt nyújt. Colin Farrell és Jamie Foxx nyomozói a nemzetközi drogkereskedelem hálózatában mozognak, a cselekmény helyett pedig gyakran a hangulat és a képi világ kerül előtérbe.

Egy modern sci-fi

Christopher Nolan Tenet című filmje még inkább a hangulatot és a technikai bravúrt helyezi előtérbe a könnyen követhető történettel szemben, és bár időmanipulációs logikája sok néző számára nehezen értelmezhető, akciójelenetei lenyűgözően komponáltak. John David Washington hőse szó szerint Protagonista néven szerepel, ami jól jelzi, hogy Nolan ezúttal inkább érzéki, mintsem érzelmi azonosulásra épített.

A John Wick negyedik fejezete sokak szerint a sorozat csúcsa, mások szerint túlnyújtott és önismétlő, ugyanakkor abban kevesen vitatkoznak, hogy a 21. század egyik legkiválóbb akciókoreográfiáját vonultatja fel.

A videojátékokat idéző felülnézetes lövöldözéstől a Párizson átívelő fináléig a film látványos helyszíneken emeli egyre magasabbra a tétet, és még ha a történet folytatása kérdéseket is vet fel, a golyózáporral borított francia főváros képei biztosan megmaradnak a nézők emlékezetében.

A magyar nézők kapcsolata az akciófilmekkel

A klasszikus akciófilmek Magyarországon azért őrzik máig töretlen népszerűségüket, mert egy olyan korszakot idéznek fel, amikor a filmkészítés még nyersebb, kézzelfoghatóbb és sokszor emberközelibb volt, és ez a fajta „régi vágású” energia különösen rezonál a hazai közönséggel.

A magyar nézők mindig is kedvelték azokat a történeteket, amelyekben a hősök nem digitális trükkök mögé rejtett figurák, hanem valódi fizikai teljesítményt nyújtó színészek voltak – gondoljunk csak Stallone, Schwarzenegger, Bruce Willis vagy Jean‑Claude Van Damme ikonikus alakításaira.

Ezek a filmek a ’80‑as és ’90‑es években Magyarországon is kultikus státuszba kerültek, részben azért, mert a rendszerváltás környékén a videókazettákon és a kereskedelmi tévék hajnali vetítésein keresztül generációk nőttek fel rajtuk. A hazai közönség számára ezek a filmek nem csupán akciódömpinget jelentenek, hanem egyfajta nosztalgikus időutazást is: visszarepítenek egy olyan korszakba, amikor a jó és a rossz harca egyszerű, de mégis katartikus formában jelent meg, és amikor a hősök izzadságszagú, robbanásokkal teli világában minden ütésnek, ugrásnak és üldözésnek valódi súlya volt.