Új kutatás azonosította az agy egy meghatározott területét, amely kulcsszerepet játszhat a magas vérnyomás kialakulásában, és ezzel új megközelítést kínálhat a hipertónia kezelésében.

A vizsgálat középpontjában az agytörzs egyik része, az úgynevezett laterális parafaciális régió áll, amely az automatikus életfunkciók, például a légzés, az emésztés és a szívritmus szabályozásáért felelős, evolúciós szempontból is ősi agyterületen helyezkedik el.

Julian Paton professzor, az Aucklandi Egyetem Waipapa Taumata Rau intézményében működő Manaaki Manawa Szívkutató Központ igazgatója szerint „a laterális parafaciális régió akkor lép működésbe, amikor nevetés, testmozgás vagy köhögés közben kilélegzünk”.

A kényszerített kilégzések műküdése

Hozzátette, „ezek az úgynevezett kényszerített kilégzések erőteljes hasi izmok által vezéreltek”, míg a normál kilégzés során nincs szükség izomösszehúzódásra, mivel a tüdő rugalmassága önmagában biztosítja a levegő kiáramlását.

A kutatócsoport kimutatta, hogy ez az agytörzsi terület közvetlen kapcsolatban áll azokkal az idegpályákkal, amelyek az erek összehúzódását szabályozzák, ami vérnyomás-emelkedéshez vezet. Paton professzor hangsúlyozta, hogy „egy új agyterületet tártunk fel, ami magas vérnyomást okoz, igen, a hipertónia hátterében az agy áll”.

Magas vérnyomás esetén

A kísérletek során megfigyelték, hogy magas vérnyomás esetén a laterális parafaciális régió fokozott aktivitást mutat, ugyanakkor amikor ezt a területet mesterségesen inaktiválták, a vérnyomás visszaállt a normál tartományba.

Az eredmények arra utalnak, hogy bizonyos légzési mintázatok, különösen azok, amelyek intenzív hasi izommunkával járnak, hozzájárulhatnak a tartósan emelkedett vérnyomáshoz – tudhattuk meg a ScienceDaily cikkéből.

Több minden mást is vizsgáltak

Ennek felismerése segíthet azonosítani azokat a betegeket, akiknél a hasi légzés szerepet játszik a hipertónia fenntartásában, és lehetőséget adhat célzottabb terápiás megközelítések kidolgozására. A tanulmány a Circulation Research című szaklapban jelent meg.

A kutatók azt is vizsgálták, miként lehetne gyógyszeresen befolyásolni ezt az agyterületet, ugyanakkor Paton szerint „az agy gyógyszeres célzása nehéz, mert a hatóanyagok az egész agyra hatnak, nem csupán egy kiválasztott régióra, például a parafaciális magra”.

A nagy áttörés

Az áttörést az jelentette, hogy felfedezték, a kérdéses agyterület működését az agyon kívülről érkező jelek aktiválják, amik a nyaki verőér közelében található apró sejtcsoportokból, az úgynevezett karotisztestekből származnak, és a vér oxigénszintjét figyelik.

Mivel a karotisztestek biztonságosan elérhetők gyógyszeres kezeléssel, a kutatók szerint ígéretesebb megközelítést jelenthet ezek célzott befolyásolása. Paton elmondta, hogy „célunk a karotisztestek célzása, és egy új gyógyszert hozunk be, amelyet újrahasznosítunk annak érdekében, hogy csökkentsük a karotisztestek aktivitását, és így biztonságosan, az agyba hatoló gyógyszer alkalmazása nélkül távolról inaktiváljuk a laterális parafaciális régiót”.

A felfedezés különösen jelentős lehet az alvási apnoéban szenvedők számára, akiknél az alvás közbeni légzéskimaradások fokozzák a karotisztestek aktivitását, ami tovább növelheti a magas vérnyomás kockázatát. A kutatás eredményei ezért új terápiás irányokat nyithatnak meg a hipertónia kezelésében, különösen azoknál a betegeknél, akiknél a hagyományos módszerek nem hoznak megfelelő eredményt.