A nőknek miért kell évtizedeket várniuk az ADHD diagnózisára?
A nemek közötti előítélet miatt sok figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban szenvedő nőt nem diagnosztizálnak – figyelmeztetnek vezető pszichológusok.
Fotó: Unsplash/Stefano Pollio
Az uralkodó sztereotípia, miszerint az ADHD csak a „rossz fiúkat” érinti, azt jelenti, hogy becslések szerint legalább tízezrek vannak az Egyesült Királyságban, akik nem tudják, hogy ilyen betegségben szenvednek, és nem kapják meg a szükséges segítséget.
„Mindig azt mondtam az orvosoknak és a terapeutáknak: „El kell érniük, hogy ez az állandó zaj a fejemben megszűnjön. Nem tudok gondolkodni. Nem tudok aludni. Nem tudok megnyugodni”, de ezt mindig szorongásként vagy női problémaként utasították el”
– mondja Hester.
16 évesen depressziót diagnosztizáltak nála, és a húszas évei nagy részében sikertelenül küzdött azért, hogy pszichiáterhez irányítsák – folyamatosan azt érezte, hogy nem tudja kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket.
Hibák
„Történelmet tanultam az egyetemen, és képes voltam esszét írni egy tudományos témában – de amikor kereskedelmi asszisztensként dolgoztam, nem tudtam kitölteni egy megrendelőlapot. Az agyam elkalandozott, és hibákat követtem el. Ezért sok kritikát kaptam.
Mindig azon gondolkodtam: Miért nem vagyok képes olyan dolgokat megoldani, amiket más emberek olyan könnyen – például rendet tartani a házukban, vagy megjegyezni a határidőket?”
– meséli Hester.
Idegösszeomlás
Az antidepresszánsok és szorongásoldó tabletták, amelyek szedésére Hestert biztatták, nem segítettek, de megtanulta elrejteni küzdelmét a kíváncsi szemek elől.
„Elnyomod magadban azt, aki vagy, hogy normális embernek tűnj – de ez kimerítő. Aztán született egy kisbabám – hirtelen ez a plusz nyomás, az alváshiány, minden szétesett. Amikor hároméves volt, idegösszeomlást kaptam”.
A várva várt diagnózis
Hesternél végül 2015-ben, 34 évesen diagnosztizálták az ADHD-t. Azt mondja, csak azért, mert a férje egy évvel korábban fedezte fel, hogy ő is érintett ebben a betegségben – az ő diagnózisa 12 hónapig tartott.
„Én 16 éves koromtól kezdve az orvosok látókörében voltam. Őszintén szólva azért tartott olyan sokáig, amíg diagnosztizáltak, mert nő vagyok”
– idézi fel Hester.
(BBC)
