Bár a legtöbb ember csupán kellemetlennek tartja az otthonában megbúvó nyolclábúakat, Sydney környékén élők számára a pókháló sarkaiban sokkal súlyosabb fenyegetés lapulhat: a világ leghalálosabb pókja, a Sydney-i tölcséres pók ugyanis valóban képes emberéletet kioltani.

Ez a faj kizárólag Ausztráliában, azon belül is leginkább a Sydney térségében és a Central Coast erdeiben, illetve kertekben fordul elő. Neve a lakóhelyéről származik, hiszen a pók jellemzően tölcsér alakú hálót készít, melyet szűk repedésekbe vagy sötét zugokba húz vissza. Bár a nőstény példányok valamivel nagyobbak, a veszély forrását többnyire a hímek jelentik – ezek ugyanis párzási időszakban aktívan keresik a nőstényeket, gyakran lakott területeken is.

„A mérgük idegrendszert támad, görcsöket és légzési nehézséget idézhet elő” – számolt be róla a BGR cikke, hozzátéve, hogy a Sydney-i tölcséres pók csípése főemlősök esetében akár néhány órán belüli halált is okozhat. Évente körülbelül 20 embert ér csípés, de a modern orvostudománynak hála az 1980-as évek óta egyetlen halálos áldozatról sem tudunk, miután bevezették az ellenméreg-terápiát.

A legfontosabb teendő, hogy nyomókötést helyezzünk a csípés helyére, és próbáljunk meg mozdulatlanul maradni, amíg orvosi segítséghez nem jutunk. A gyors beavatkozás kulcsfontosságú, mivel a pók mérge gyorsan fejti ki hatását. A nagy esőzések után ezek az állatok gyakran kénytelenek elhagyni tölcséres fészkeiket, ezért az emberi otthonok közelében is feltűnhetnek – különösen sötét sarkokban, cipőkben vagy szennyes kosarakban.

Az Australian Reptile Park aktívan részt vesz az ellenméreg előállításában, ehhez azonban élő példányokra van szükségük. Ezért az intézmény pókleadó pontokat működtet, ahol a bátrabb lakosok leadhatják az általuk befogott egyedeket, ezzel hozzájárulva az életmentő ellenszérum előállításához.

Más veszélyes pókok a világban

Bár a brazil vándorpók szintén rendkívül mérgező, képes szabályozni, milyen mennyiségű mérget fecskendez a csípés során – ennek köszönhetően kevesebb haláleset köthető hozzá. Az ausztrál vöröshátú pók mérge szintén az idegrendszert támadja, és súlyos tüneteket – hányingert, fájdalmat, hányást – idézhet elő. Érdekesség, hogy az Egyesült Államokban előforduló Joro pók ugyan méretes, és képes szó szerint „ejtőernyőzni” a hálójával, mérge nem veszélyes az emberre – bár kétségtelenül ijesztő látvány lehet, ha valaki nyakába pottyan.

A pókméreg nemcsak fenyegetésként szerepel az orvostudományban. Az említett brazil vándorpók mérgét például merevedési zavarok kezelésére is kutatják. Ezzel a kutatási irány nemcsak az ellenmérgek gyártására, hanem új gyógyszerhatóanyagok fejlesztésére is lehetőséget teremt.