Több mint 175 filmben szerepelt, és olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Federico Fellini, Luchino Visconti vagy Sergio Leone. 2025. szeptember 23-án, 87 éves korában hunyt el Franciaországban, ezzel egy korszak zárult le az európai filmművészetben.

Cardinale 1938. április 15-én született Tuniszban, szicíliai családban. Fiatalkorában francia, arab és szicíliai nyelvi környezetben nevelkedett, és csak felnőttként tanult meg olaszul. A filmes karrierje egy szépségversenyen indult: 1957-ben Tuniszban megnyerte az „Itáliai szépség” címet, amely után Rómába hívták, és hamarosan kisebb szerepeket kapott olasz produkciókban.

Cardinale különleges szépségét gyakran „vad, mediterrán eleganciaként” jellemezték. Sötét szemei, telt ajkai és természetes, mégis titokzatos kisugárzása miatt sokan „a világ legszebb nőjének” tartották. A férfiak rajongtak érte – nemcsak nézők, hanem kollégák is: Marcello Mastroianni, Alain Delon és Omar Sharif is elismerően nyilatkozott róla. Ugyanakkor Cardinale mindig hangsúlyozta, hogy nem kíván szexszimbólum lenni, hanem komoly színészi munkát végezni.

Legismertebb filmjei közé tartozik Fellini 8½ (1963), Visconti A párduc (1963) és Rocco és fivérei (1960), valamint Sergio Leone Volt egyszer egy Vadnyugat (1968), amelyben Jill McBain szerepében a western műfajban is maradandót alkotott. A westernfilmekben való szereplése különösen figyelemre méltó, hiszen nőként ritkán kapott ilyen hangsúlyos, komplex karaktereket ebben a műfajban.

A díjak sem maradhattak el

Cardinale pályafutása során számos díjat kapott: háromszoros David di Donatello-díjas, megkapta az Arany Oroszlánt a Velencei Filmfesztiválon életművéért, valamint a Tiszteletbeli Arany Medvét a Berlini Filmfesztiválon. 2011-ben az UNESCO jószolgálati nagykövetévé nevezték ki, és aktívan részt vett nőjogi és kulturális kampányokban.

A fizetései a csúcskorszakában kiemelkedőek voltak: a 60-as évek végén egy-egy főszerepért 100 000–250 000 amerikai dollárt kapott, ami mai értéken kb. 90–225 millió forintnak felel meg. A Volt egyszer egy Vadnyugat című filmért például 200 000 dollárt fizettek neki, mely akkoriban a női színészek között kiemelkedő összegnek számított.

Cardinale öröksége nemcsak a filmvásznon, hanem a kulturális emlékezetben is él: egy olyan nő volt, aki a szépségét nem eszközként, hanem háttérként használta ahhoz, hogy mély, emberi karaktereket formáljon meg. 2025-ös halála után az olasz kulturális miniszter, Alessandro Giuli így fogalmazott: „Claudia Cardinale az olasz elegancia megtestesítője volt – egyike a legnagyobb színésznőinknek.”