A koronavírus miatt örökre elfelejthetjük a kézfogást?
A jelenleg zajló pandémia hatására a világ szinte összes országában a társadalmi távolságtartás szabályai léptek érvénybe.
A kézfogás hagyományának évszázados múltja van. Ezzel a gesztussal fejezték ki az emberek a békés szándékukat és azt, hogy nincs a kezükben semmilyen fegyver sem. Azóta a mindennapi életünk részese lett és mások iránti tiszteletmutatás szimbólumává vált.
A koronavírus-járvány azonban arra kényszerítette az emberiséget, hogy átgondolja a kézfogás jelentőségét. Nem számít, hogy baráti közeledéssel történik-e a gesztus vagy sem, bárki a kórokozók potenciális hordozója lehet.
„A kezeink olyanok, mint egy nyüzsgő útkereszteződés, ami a mikrobiómánkat mások mikrobiómájával összeköti. A tenyerünk kritikus vektorai a mikrobiális fertőzéseknek”, írták a tudósok a Journal of Dermatological Science tudományos lap hasábjain.
Azonban felmerülhet bennünk a kérdés, hogy ha ezentúl a kézfogás nem elfogadott formája a közösségi etikettnek, akkor mivel lehet helyettesíteni? Talán a japán meghajlással vagy kalapemeléssel? Mi a helyzet Spock kapitány vulkáni köszöntésével?
Az emberi kéz táptalaja lehet többféle baktériumnak és vírusnak, ebben pedig a mikrobiológusok is egyetértenek:
„Gondoljunk csak bele: akárhányszor megérintjük egy tárgy felületét, a rajta lévő mikroorganizmusok 50%-a hozzátapadhat a tenyerünkhöz.”
Olyan veszélyes kórokozók telepedhetnek meg a kezünkön, mint a Salmonella vagy az Escherichia coli baktériumok, vagy a rotavírus és az adenovírus. Hiába tartjuk be az alapvető higiéniai szabályokat, a tudósok ennek ellenére az emberi ujjakon és tenyereken kivétel nélkül székletdarabokat fedeznek fel.
Saját szemmel nem láthatjuk, milyen burjánzás megy végbe a bőrünk felületén. A kutatók agaragaron végzett Petri-csészés tenyészeteire támaszkodhatunk, amelyek megmutatják, hogy a kórokozók milyen széles spektruma tanyázik a kezünkön.
A tudósok a vírusokat szintén ki tudják mutatni elektronmikroszkópok segítségével. Ezek a kórokozók érdekes, mozaikszerű vagy kör alakú mintákat alakítanak ki a kutatások céljából megfertőzött állati sejtekben.
Dr. Gerba professzor a vírusok tulajdonságait kutatja. Többek között például hotelszobák kilincseit oltja be kórokozókkal és azt vizsgálja, milyen gyorsan terjedhetnek szét a környezetben. Elmondása szerint mindössze négy óra elegendő a vírusnak ahhoz, hogy a kilincsekről átterjedjen a szállodában dolgozó személyzet 50%-ának a bőrfelületére. Otthoni körülmények között ugyanez az érték akár 90% is lehet.
A kutató bevallotta, hogy a 2003-as SARS járvány kitörése óta elkerüli a kézfogásokat:
„Mindig azt hazudom, hogy megfáztam, így nem kell kezet ráznom senkivel sem.”
A kézfogás kétségkívül az emberi érintkezés rituális jelképe lett és komoly közösségi jelentőséggel bír.
„A kézfogás minden szerződéskötésnél elengedhetetlenné vált”, vélekedett Dorothy Noyes, az Ohio State University néprajzkutató professzora.
A 2018-as hosszú, erőteljes kézszorítás Donald Trump és Emmanuel Macron között tipikus példája két férfi domináns szerepének bemutatására. Egyes kézfogások kicsit kínossá válhatnak az aktuálpolitikai szituáció miatt, vagy csupán azért, mert zavarba jöttünk attól a helyzettől, hogy éppen az országunkat képviseljük nemzetközi szinten.
Bárhogyan is alakuljon a pandémia, meg kell tanulnunk egy új formáját a tisztelet kifejezésének arra az időszakra, amíg a koronavírus köztünk van. Néhányan a könyöküket összeérintve üdvözlik a társukat, mások egyszerű ökölpacsit fejlesztettek ki, azonban valljuk be, mindannyian boldogabbak lennénk, ha visszatérhetnénk a megszokott kézfogáshoz.
Közben rossz hírek érkeztek az ellenszérummal kapcsolatban:
