A koronavírus-járvány morális kérdései, 3. rész: a „törékenységi skála”
Az Egyesült Királyságban a NICE (National Institute for Health and Care Excellence) intézet vadonatúj előírásokat tett közzé március 21-én, amelyekben leírták többek között azt is, hogyan kell a 65 év feletti, hosszú távon fogyatékossággal élő személyeket intubálni.
A teljes ajánlásukat egy ún törékenységi skála (Clinical Frailty Scale) alapján állították fel, amelyen 1-től 9-ig értékelik a páciensek állapotát.
Azonban ez a skála sem pontos, a BBC-nek pedig az egyik londoni orvos el is mondta, hogy miért. A gyakorlatban tapasztalta, hogy az egyik pácienst azután, hogy megkérdezték, milyen messzire tud menni anélkül, hogy levegő után kapkodna, egyszerűen besorolták a lélegeztetőgépre alkalmatlan kategóriába. Miután az orvosok felhívták a családját kiderült, a betegnek már korábban is súlyos gondjai voltak, csupán a hirtelen teszt során nem mutatott panaszokat, ezért egyáltalán nem szabadott volna egészségessé nyilvánítaniuk. Pár óra múlva rosszabbodott az állapota, végül pedig lélegeztetőgépre kellett az asszonyt kötniük.
A Brit Orvosi Kamara április 1-jén szintén közzétett egy útmutatót, amelyben azt írják,
„Az egészségügyi szakemberek arra is kötelezhetőek, hogy befejezzék a kezelést olyan embereknél, akik súlyosabb tüneteket produkálnak és ezzel a nagyobb túlélési eséllyel rendelkező személyen segítsenek.”
A legtöbb esetben még akkor is így kell eljárniuk, ha már javul a kritikus helyzetben lévő illető állapota, mivel a másik betegnek sokkal jobb prognózisai lehetnek a fertőzéssel kapcsolatban.
Az egész világon a kórházak a hatóságokkal együttműködve ki kellett, hogy dolgozzák ezeket a nyomasztó útmutatókat. Nemcsak a betegek, hanem a maguk az orvosok és az ápolók is óriási stressznek vannak kitéve, mivel egyrészt bármelyik pillanatban elkaphatják a koronavírust, másrészt pedig az életben maradásról való döntés hatalmas pszichikai terhet rak a vállukra.
Di Bartolomeo elmondása szerint néhány kollégája betegszabadságot vett ki, mert egyszerűen képtelenek mentálisan túltenniük magukat azokon a helyzeteken, amelyekbe a koronavírus-járvány kényszerítette őket.
Az egészségügyi dolgozóknak több helyen online lelki segélyvonalat hoztak létre, ahol videókonferenciák keretein belül beszélhetik ki magukból a gondjaikat.
Az orvosok szó szerint háborús övezetekben dolgoznak, a koronavírus ugyanis egy láthatatlan ellenség, amely ellen az egész világon katonaként harcolnak. Ezek az emberek hosszú évekig tanulnak azért, hogy másokon segíthessenek. Az ilyen drasztikus döntések, miszerint kit hagyjanak életben és kit hagyjanak meghalni, súlyos depressziót és szorongást válthatnak ki.
A második rész a következő cikkünkben olvasható:
