A hihetetlen Hulk 2008-ban került a mozikba, Edward Norton főszereplésével. A produkció költségvetése 137-150 millió dollár volt, a források eltérése miatt a pontos szám vitatott. A film világszerte 265 millió dollár bevételt hozott, amely ugyan meghaladta a gyártási költségeket, de a marketingkiadások miatt sokak szerint nem számított kiemelkedő sikernek.

A Hulk-film az MCU második darabja volt az Iron Man után, és a Marvel Studios ekkor még kísérletezett azzal, hogyan lehet egy összekapcsolt univerzumot felépíteni. Ahogy a SlashFilm elemzése kiemelte: „2008-ban az összekapcsolt univerzum ötlete még nem létezett, a Vasember sikere után a Hulk volt a második lépés, amely az Avengers felé vezetett”.

A látványvilág és technikai megvalósítás

A film erőssége a látványos akciójelenetekben rejlett: a Hulk és az Abomination összecsapása New York utcáin a korszak egyik legnagyobb CGI-attrakciója volt. A katonai gépekkel, helikopterekkel és robbanásokkal teli jelenetek a klasszikus sci-fi akciófilmek hangulatát idézték, miközben a gamma-sugárzásból született szörnyeteg történetét próbálták realisztikus környezetbe helyezni.

A kritikusok ugyanakkor gyakran kifogásolták a film történetvezetését és karakterábrázolását. Roger Ebert például „közhelyesnek” nevezte a filmet, mások pedig úgy vélték, hogy a történet túlzottan a látványra épít, miközben a karakterdráma háttérbe szorul. A film nyitóhétvégéje erős volt (55 millió dollár), de gyorsan vesztett lendületéből.

Edward Norton és a főszereplő karakter

Edward Norton Bruce Bannere komolyabb, drámaibb hangvétellel formálta meg, mint ahogy azt később Mark Ruffalo tette. Norton alakítása sokak szerint mélyebb pszichológiai réteget adott a karakternek, ám a stúdióval való kreatív nézeteltérések miatt nem tért vissza a szerepben. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a film kissé különálló darab maradt az MCU-ban.

A hihetetlen Hulk erőssége a nyers akció és a katonai sci-fi elemek hangsúlyozása volt, szemben a mai Marvel-filmek humorral és könnyedebb tónussal átszőtt stílusával. A film sokkal komorabb, realisztikusabb hangulatot árasztott, és inkább a klasszikus szörnyfilmek hagyományát követte, mintsem a modern szuperhősfilmek sablonjait.

Nem lett kirobbanó kasszasiker, mégis fontos mérföldkő volt: megmutatta, hogy a Marvel képes több karaktert is beemelni az épülő univerzumba, és technikai szempontból látványos, nagy költségvetésű sci-fi akciófilmet készíteni. A film hiányosságai ellenére hozzájárult ahhoz, hogy a későbbi alkotások tanuljanak belőle, és sikeresebb irányba tereljék az MCU fejlődését.