Az International Rights Advocates (IRA) jogvédő szervezeten keresztül, Washingtonban indított perben olyan élelmiszeripari óriásvállalatokat neveztek meg alperesként, mint a Nestlé, a Cargill, a Barry Callebaut, a Mars, az Olam, a Hershey és a Mondelez – írja a The Guardian. A nyolc fiatal állítja, mindenféle fizetés nélkül dolgoztatták őket az elefántcsontparti kakaóültetvényeken.

A Maliban született felperesek kártérítést követelnek a kényszermunka miatt, valamint jogalap nélküli gazdagodás, hanyag felügyelet és szándékosan okozott érzelmi stressz miatt is kompenzációt követelnek a perben, amely az első ilyen jellegű jogi eljárás az amerikai bíráskodás történelme során a kakaóipar ellen. Soron kívül Autósoknak jobb tudni: ellenőrzőkapukat szerelnek fel az utakon

A keresetben többek között az amerikai hatóságok, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az UNICEF kutatásaira is hivatkoztak, melyek rávilágítottak a több ezer gyermeket érintő rabszolgaságra a kakaóiparban. Ez azért is nagyon fontos, mert Elefántcsontpart felelős a globális kakaóellátás mintegy 45 százalékáért, mely mint ismeretes, a csokoládé legfontosabb összetevője.

Nyugat-Afrikában azonban már régóta zörgött a haraszt, hogy embertelen körülmények között zajlik a kakaótermelés, nagyon súlyos emberi jogi jogsértéseket kapcsoltak az iparághoz, valamint intézményes nyomort, nagyon alacsony béreket, kényszermunkát és rabszolgaságot, illetve gyermekmunkát.

A felperesek alapvetően azzal érvelnek, hogy habár technikailag nem állnak a cégek tulajdonában a szóban forgó ültetvények, azonban a gyermekek illegális dolgoztatásából „köztudottan” profitáltak. Mint állítják, a vállalatok tudtak arról, hogy a beszállítók, akikkel szerződésben állnak, a gyermekmunka miatt tudják alacsony áron kínálni a kakaót, jóval alacsonyabb, mintha megfelelő munkaügyi előírásoknak megfelelően felnőtteket dolgoztattak volna.

A keresetben ezen felül azzal is vádolják az élelmiszeripari óriásvállalatokat, hogy félrevezették a nyilvánosságot a 2001-ben tett ígéretükkel, miszerint fokozatosan ki fogják vezetni a gyermekmunkát az ellátórendszerükből. Eredetileg ezt a cél 2005-re kívánták elérni, ám ez annyira nem sikerült, hogy immáron 2025-re tolták ki ennek a határidejét.

A nyolc fiatal állítása szerint még Maliban toborozták be őket, ám akkor sem jogszerű módszerekkel, hanem megtévesztéssel, majd ezt követően átcsempészték őket az elefántcsontparti határon, hogy a kakaóültetvényeken dolgoztassák őket, ahol hosszú éveken keresztül fizetés, dokumentációk nélkül dolgoztatták őket.

A felperesek még azt sem tudták, hogy hogyan és mikor tudnak visszakerülni a családjukhoz, annyira kilátástalan volt a helyzetük. Toborozásuk idején mindannyian 16 éven aluliak voltak, és elmondásuk szerint olyan ültetvényekre szállították őket, amelyek az ország legfontosabb kakaótermesztő régiójában találhatók, ahol a nagyvállalatok befolyása „jelentősnek” nevezhető.

Az egyik fiatal elmondása szerint például még 11 éves bérelték fel Maliban azzal az ígérettel, hogy havi körülbelül 12 000 forintnyi értékű fizetést fog kapni. A valóság ezzel szemben az volt, hogy két évet dolgozott mindenféle fizetés nélkül, és még védőfelszerelést sem kapott a munkához, pedig olyan veszélyes anyagokkal dolgozott együtt, mint gyomirtók és rovarirtók.

Egy másik beszámolója szerint 2009 és 2011 között dolgozott kényszermunkában a kakaóiparnak, és több alkalommal is megvágta a kezét machetével, amelynek következtében látható sérülései keletkeztek. Mint mondta, neki sem fizettek egy centet sem az ígéretek ellenére, és gyakran kellett különböző veszélyes rovarok csípéseivel küzdenie.

Több felperes is elmondta, hogy a fizetés elmaradása mellett rengeteg órát kellett a munkával tölteniük, ami mellett alig kaptak enni. Állításuk szerint gyakran előfordult az is, hogy a többi gyermekmunkástól elszigetelve tartották őket, akik esetleg más dialektust beszéltek, mint ők.

A felperesek jogi képviselője szerint helyszíni szemlét is tartottak az élelmiszeripari óriásoknak beszállító ültetvényeken, és hasonló látvány tárult eléjük: mindenféle védőfelszerelés nélkül dolgoztak rendkívül veszélyes vegyi anyagokkal, és machetéket is használtak a munka során.

A felperesek megfogalmazása szerint nem csak arról van szó, hogy morális teljesen visszataszítók ezek az esetek, hanem egyenesen humanitárius katasztrófának tekinthetők a gyermekekkel szemben ilyen szintű visszaélések, amelyek mélyítik Elefántcsontparton az egyébként is súlyos problémát jelentő szegénységet.

Ezen felül a gyermekrabszolgák széles használata egy egész generációnyi gyermeknek okoz hosszú távú mentális és fizikai traumát. A nagyvállalatok pedig felelősséggel tartoznak azért, hogy a kezük alatt egy ilyen ellátórendszer nőtte ki magát, amelynek kialakulásáról tudomásuk volt vagy tudomásuk kellett, hogy legyen.

A Cargill közleményben reagált az ellenük indított eljárásra, melyben úgy fogalmaztak, hogy nincs lehetőségük az eljárás folyamatban lévősége miatt kommentálni az ügyet, de kihangsúlyozták, hogy zéró tolerancia elvét vallják a gyermekmunka kapcsán, ami a kakaótermelést illeti, és minden gyermek megérdemli a megfelelő életkörülmények biztosítását.

A Nestlé szintén közleményben reagált az ügyre, mely szerintük nem alkalmas arra, hogy a gyermekmunkát felszámolja a kakaóiparban. A Cargillhoz hasonlóan ők is mélyen elítélik a gyermekrabszolgaságot és a gyermekmunkát, és mélyen elkötelezettek az ellátórendszerben való felszámolására.

A Mars, a Mondelez, a Barry Callebaut, az Olam és a Hershey képviselői pedig vagy nem fűztek hozzá semmit az ügyhöz, vagy maguk is elkötelezték magukat a gyermekmunkával szemben zéró tolerancia iránt, és fel akarják számolni teljesen a gyermekmunkát.