Így néz ma ki a szovjet légierő tengeralattjáró-vadászának egyetlen darabja
Ennek a szokatlan gépnek az egyetlen prototípusa mára eléggé megtépázva pihen egy Moszkva melletti réten, de egykor a Szovjetunió legnagyobb reménye volt az Egyesült Államok tengeralattjárói ellen.
A Bartini Beriev VVA-14 (a VVA annyit tesz, „függőlegesen felszálló kétéltű repülő”, a 14 pedig a motorok számát jelöli) úgy lett megtervezve, hogy bárhonnan kifutó nélkül tudjon felszállni és a vízfelszín felett nem sokkal is képes legyen repülni.
Tervezője, Robert Bartini szerint ez lett volna a tökéletes fegyver a hidegháborúban az amerikaiak nukleáris robbanófejjel ellátott rakétákat hordozó tengeralattjárói ellen, azonban Bartini halálával a projektnek is lőttek: a két prototípus közül az egyiket szétszedték, a másikat 1987-ben akarták átvinni a légierő Moszkva melletti múzeumába, ám szállítás közben komolyan megsérült, írja a CNN.
Az olasz tervező, aki 1923-ból a fasiszták hatalomra kerülése miatt menekült a Szovjetunióba, a VVA-14-nek több verzióját is elkészítette, volt, mely felfújható talpakkal tartotta magát a vízen, de volt olyan változat is, amelynek összecsukható szárnyai voltak, hogy felférjen hajókra. Az 1972-ben levegőbe emelkedő darabra később talpakat is tettek.
Andrej Szovenko repüléstörténész szerint ezen még nem voltak radarok, csupán a repülő rendszereit tesztelték vele. 1972 és 75 között 107-szer szállt fel. Becenevét, a Zmej Gorinicset az orosz népmesék háromfejű, aprószárnyú sárkányára való hasonlósága miatt kapta.
A második prototípus kapta volna meg a függőleges felszálláshoz szükséges motorokat, de végül sosem kerültek rá, mert nem fejlesztettek ki ehhez megfelelő motort, így szétszedték a prototípust. Bartini nem adta fel, hidroplánként akarta újjáéleszteni a VVA-14-et és a Bartini halála után elvégzett tesztek alapján készített a légierő egy másik ilyen modellt. A Bartini-projektnek azonban nem volt jövője.
„A szovjet sereg hamar rájött, hogy nem lenne túl hatékony tengeralattjárók ellen a VVA-14-es. Csak kevés rakéta férne rá és hatalmas technikai kihívással járt volna egy ilyen szokatlan repülő kifejlesztése, így inkább hagyományosabb gépek mellett maradtak.”
A fent látható darabot egy Moszkva melletti városba vitték Taganrogból, azonban egy időre magára hagyták, így sok elemet leloptak róla. Ma ebben az állapotban tekinthető meg Moninóban, a légierő szabadtéri múzeumában, de egyelőre nincs szó arról, hogy restaurálják – talán azért sem, mert a munka egy-két évbe telne és nagyjából félmilliárd forintba kerülne.
