Miért nehéz egyeseknek az otthonmaradás?
Mindenki azt gondolhatja, hogy a legegyszerűbb dolog a világon lógatni a lábunkat és nem csinálni semmit karantén idején.
Az emberek sokáig kisebb falvakban, törzsekben és egyéb közösségekben éltek, mi pedig ha tetszik, ha nem, tőlük származunk. Megmaradt bennünk a természetes, szinte ösztönös vágy a társaság és a szeretet iránt, ha pedig ezt megvonják tőlünk, akkor valóban nehezebbé válik az élet.
Mindannyian keressük a szociális interakciókat, hogy érvényesíteni tudjuk magunkat. Néha nem is tudatosítjuk, hogy ez mennyire fontos része a mindennapjainknak. Az apró momentumok sokat számítanak – például egy barát érdeklődése aziránt, hogy hogy vagyunk, vagy egy mosoly a főnökünktől, kollégánktól. Ezek sajnos eltűntek és a saját gondolataink átvették az uralmat felettünk, amelyek sokszor megkérdőjelezik létünk jogosultságát.
„Az otthonmaradás bebizonyította, hogy mennyire bonyolult az emberi elme.”
mondta a helyzetről Tess Brigham pszichológus.
Több kutatás is bizonyította, hogy az emberek egyáltalán nem karanténra és teljes lezárásokra vannak tervezve. A magány és az egyedüllét képes egészségügyi problémákat okozni. Az Amerikai Pszichológiai Társaság 2015-ben végzett elemzése szerint a betegségek kockázata karantén idején megegyezik azzal, mintha napi 15 szál cigarettát elszívnánk.
Egy másik tanulmány összekapcsolja az izolációt és a társaságtól való elzárást a súlyos mentális zavarok, valamint a szívbetegségek kialakulásával. Olyan lelki tüneteket okoz az egyedüllét, mint a düh, a zavartság, a szorongás és a poszttraumatikus stressz szindróma.
A szakemberek szerint sem egyszerű a jelenlegi helyzet. Problémásnak vélik, hogy nincsenek egyértelmű előírások azzal kapcsolatban, milyen módon is kellene az önkéntes karantént betartani. Úgy gondolják, fontos lenne, ha a lelki egészséget komolyabban vennénk.
„A kifelé forduló, extrovertált embereknek most nagyon nehéz lehet, mert elvesztették a lehetőségét annak, hogy másokkal kommunikáljanak és érintkezzenek, így pedig nincs honnan energiát meríteniük.”
összegezte Brigham.
Az introvertált egyének számára talán egyszerűbb lehet a jelenlegi időszak, a pszichológus professzor azonban figyelmeztet, hogy nem szabad vérmérséklet alapján másokat megbélyegezni.
„Meg kell őriznünk ítélőképességünket és empatikusnak kell lennünk embertársainkkal szemben. Most arról van szó, hogy összetartsunk, nem szabad széthúznunk.”
zárta gondolatait a szakember.
Ha úgy érezzük, nem bírjuk már a bezártságot, akkor beszélgessünk családtagjainkkal, barátainkkal. Ha nincsenek a közelben, akkor tegyük meg ezt telefonon vagy interneten keresztül. Nem szabad engednünk, hogy a mentális egészségünk csorbát szenvedjen.
