Miközben 2026-ban, az alkatrészhiány ellenére, már 200 dollár alatti áron is elérhető egy egyterabájtos SSD, érdemes felidézni, hogy az adattárolás néhány évtizeddel ezelőtt egészen más dimenzióban mozgott.

Az Apple 1981-ben mutatta be első merevlemezét, a ProFile nevű eszközt, amely mindössze 5 megabájt kapacitást kínált, és 3 499 dolláros ajánlott fogyasztói áron került piacra.

Hatalmas összegekről volt szó

Ha ezt az összeget gigabájtra vetítjük, akkor nagyjából 700 000 dolláros ár adódik egyetlen gigabájtnyi tárhelyért, ami mai szemmel szinte felfoghatatlan. Ráadásul az akkori 5 megabájt ma már szinte semmire sem elegendő, hiszen egy 1920×1080 pixeles, két megapixeles fotó körülbelül két megabájtot foglal, miközben a modern okostelefonok ennél jóval nagyobb felbontásban készítenek képeket, így a ProFile legfeljebb két átlagos fotót tudna tárolni, ha egyáltalán.

Az adattárolás fejlődését sokáig az úgynevezett Kryder-törvény írta le, amely a Moore-törvényhez hasonló elvet követett, ugyanakkor kifejezetten a lemezkapacitás növekedésére koncentrált.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

Míg a Moore-törvény szerint a chipek tranzisztorszáma és teljesítménye nagyjából 18 havonta megduplázódik, addig a Kryder-törvény azt állította, hogy a mágneslemezek adatsűrűsége körülbelül 13 havonta kétszereződik. Bár ez az ütem 2012 után lassulni látszott, az elmúlt évtizedek fejlődése így is drámai változást hozott az árakban és a kapacitásban – írja a BGR.

Ma is vannak bizonyos korlátok

A fizikai adattárolásnak ma is megvannak a maga korlátai, hiszen a hagyományos merevlemezek esetében a kapacitás növeléséhez nagyobb vagy több lemeztányér beépítése szükséges, ami fokozott hőtermeléssel és nagyobb mérettel jár. Emiatt nem lehet egyszerűen korlátlanul növelni a meghajtók méretét, miközben a kisebb tányérok sűrítése is egyre kisebb hatékonyságnövekedést eredményez, ami szintén lassítja a fejlődést.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az iparág megtorpant volna, hiszen a nagy adatközpontok és különösen a mesterséges intelligenciára épülő rendszerek egyre nagyobb tárolókapacitást igényelnek. A jelenleg aktív merevlemez-gyártók, vagyis a Seagate, a Toshiba és a Western Digital, intenzíven dolgoznak új technológiákon, köztük az energiaasszisztált mágneses rögzítés különböző formáin.

Hatalmas ugrás jöhet hamarosan

A Toshiba és a Western Digital például a hőasszisztált mágneses rögzítést alkalmazza, amely üveg alapú tányérokat és vas-platina ötvözeteket használ, miközben a Seagate kutatási környezetben már 6,9 terabájtos kapacitást ért el egyetlen tányéron. A jelenlegi becslések szerint 2030 és 2031 között akár 100 terabájtos merevlemezek is megjelenhetnek, amennyiben a fejlesztések a tervek szerint haladnak.

Bár a felhőalapú tárhely sokak számára szinte varázslatnak tűnik, amikor fotóink és dokumentumaink bármely eszközről elérhetők, a háttérben továbbra is fizikai infrastruktúra működik. Az adatok távoli adatközpontok szerverein találhatók, ahol konkrét, fizikai merevlemezek tárolják és mentik az információkat, így amikor például valaki iCloudot használ, valójában az Apple adatközpontjaiban elhelyezett háttértárakra kerülnek a fájlok.

Az online szolgáltatások és a felhőplatformok

Az online szolgáltatások és a felhőplatformok folyamatos bővülése azt is jelenti, hogy az ezeket kiszolgáló adatközpontoknak egyre nagyobb tároló- és számítási kapacitásra van szükségük, ami tovább növeli a keresletet a fejlett háttértárak iránt. Ennek következtében a legnagyobb és legmodernebb meghajtók várhatóan továbbra is elsősorban vállalati ügyfelek számára lesznek elérhetők, ugyanakkor a történelem azt mutatja, hogy ami ma még csúcstechnológiának számít az üzleti szektorban, az néhány év múlva a hétköznapi eszközök alapfelszereltségévé válhat, ahogyan az 1981-ben még luxusnak számító, 3 500 dolláros Apple-merevlemez példája is mutatja.