J.J. Abrams pályafutásának megítélése jelentősen átalakult az elmúlt másfél évtizedben, hiszen a Mission Impossible 3 és a Star Trek sikerei után a Star Wars Az ébredő Erő kasszarobbantása, majd a Skywalker kora megosztó fogadtatása egyaránt meghatározta a róla kialakult képet, ugyanakkor a rendező talán legőszintébb és legerősebb munkája nem egy monumentális franchise-epizód, hanem a 2011-es Super 8 lett.

A film első pillantásra egy klasszikus idegeninváziós történetnek tűnik, amiben a Joel Courtney által alakított Joe és barátai a nyári szünet kezdetén zombifilmet forgatnak, hogy benevezzenek egy fesztiválra, miközben Joe titokban gyengéd érzelmeket táplál Alice iránt, akit Elle Fanning formál meg.

Egy éjszakai forgatás

Egy éjszakai forgatás során azonban szemtanúi lesznek egy pusztító vonatbalesetnek, amelynek következtében egy földönkívüli lény szabadul el, és fokozatosan káoszba taszítja a kisvárost, miközben Joe édesapja, a Kyle Chandler által játszott Lamb helyettes seriff az amerikai légierővel párhuzamosan próbálja felderíteni az eseményeket – írja a Collider.

Noha a cselekmény felszínén az idegen fenyegetése és a harmadik felvonásban Alice elrablása áll, a történet valódi motorja a gyerekek filmkészítési szenvedélye, ami végig meghatározza döntéseiket és reakcióikat, sőt még a legnagyobb fordulatok is közvetlenül a forgatási projektjükhöz kapcsolódnak. Alice például azért kerül az idegen karmai közé, mert Joe házához lopózik, hogy lebeszélje őt a modellvasút felrobbantásáról, amelyet a fiú a film látványosabbá tétele érdekében tervezett, emellett magáról a földönkívüli létezéséről is a baleset éjszakáján rögzített felvételeik árulkodnak.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

Egy emlékezetes jelenet

Egy emlékezetes jelenetben Joe rádión hallja, hogy a légierő Dr. Woodward házánál vizsgálódik, és amikor értetlenkedni kezd azon, miért vesznek gipszmintát az autójuk guminyomairól, Charles egyszerűen rászól, hogy hagyja abba a faggatózást, majd visszatereli a beszélgetést a filmjükre, ami szinte metaszinten is jelzi, hogy számukra minden esemény elsősorban alkotói lehetőség.

A Super 8 igazi csúcspontja azonban csak a történet lezárása után érkezik el, amikor elsötétül a kép, majd az Electric Light Orchestra zenéjére leperegnek a főcímek, és a nézők végre láthatják a gyerekek befejezett zombifilmjét, amely a The Case címet viseli.

A jelenet szándékoltan esetlen világítással, rángatózó kameramozgással és ügyetlen színészi játékkal idézi meg a nyers, lelkes amatőrfilmes világot, amelyben a szereplők valóban gyerekeknek tűnnek, nem pedig profi színészeknek, és ezzel Abrams saját Super 8-as korszakának állít személyes emléket.

A stáblista alatti rövidfilm

Ez a stáblista alatti rövidfilm nem csupán kedves geg vagy nosztalgikus kikacsintás, hanem a teljes történet érzelmi betetőzése, hiszen visszacsatol a korábbi jelenetekhez, amikor a gyerekeket jelmezben, két felvétel között láttuk, ugyanakkor világossá teszi, hogy a Super 8 valójában nem az idegenről, hanem az alkotás öröméről és a barátságról szól.

Az idegen jelenléte nélkül nem jöhetett volna létre az a közös cél, amely összekovácsolta a társaságot, mégis a kész film megmutatása ad valódi lezárást a történetnek, és jelentősen növeli az újranézési élményt, mert a néző ekkor érti meg igazán, hogy amit látott, az részben egy kulisszák mögötti történet volt a gyerekek saját filmjének megszületéséről.