A koreai sorozatgyártás gyakran épít visszatérő műfaji elemekre, ugyanakkor ritkán érheti az a vád, hogy ne próbálkozna merész és egyedi történetkoncepciókkal, amit a Netflixen is bemutatott Sziszifusz a modern korban egyértelműen bizonyít.

A 2021-ben debütált, 16 epizódból álló minisorozat már a premier előtt jelentős várakozást keltett, mivel Jin Hyuk rendező neve, az ünnepelt szereplőgárda és a JTBC csatorna jubileumi kiemelése egyaránt azt jelezte, hogy nagyszabású produkció érkezik.

Egy disztópikus sci-fi

A disztópikus sci-fit, a rejtélyt, az akciót és a romantikát ötvöző történet nem könnyed szórakozás, ugyanakkor energiája és ambíciója révén egy mozifilmes léptékű élményt kínál a nézőknek.

A cselekmény középpontjában Han Tae-sul áll, aki különc mérnökként és a Quantum and Time nevű fejlett technológiai vállalat vezérigazgatójaként már eleve komoly személyes terheket hordoz, amikor túlél egy katasztrofális repülőgép-szerencsétlenséget – teszi hozzá a Collider.

Bátyja 10 évvel korábban hasonló körülmények között vesztette életét, és a hivatalos magyarázat sosem nyugtatta meg teljesen, ezért amikor új bizonyítékokra bukkan, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg a tragédia hátterét, megszállott kutatásba kezd.

Több kulcsszereplő is van

A kívülről arrogánsnak és felelőtlennek tűnő zseni valójában mélyen sérült, magányos ember, akit a veszteség és a bűntudat hajt, miközben fokozatosan rádöbben arra, hogy döntései nemcsak saját sorsát, hanem az egész világ jövőjét is befolyásolhatják.

A történet másik kulcsszereplője Kang Seo-hae, aki egy háború és nukleáris pusztítás sújtotta közeljövőből érkezik vissza az időben azért, hogy megakadályozza a végzetes események láncolatát. Küldetése kettős, hiszen egyrészt meg kell akadályoznia Tae-sult abban, hogy működő időgépet fejlesszen, másrészt meg kell védenie őt azoktól a bérgyilkosoktól, akiket a titokzatos és befolyásos Sigma küld rájuk.

Folyamatos a feszültség

A két főhős macska-egér játékba keveredik az ellenséggel és annak árnyékban mozgó szövetségeseivel, miközben kapcsolatuk a sorsszerűség és a véletlen határán egyensúlyozva egy olyan szerelemmé alakul, amely szó szerint dimenziókat képes áthidalni.

A sorozat címe a görög mitológiából ismert Sziszifusz történetére utal, aki örök büntetésként újra és újra felgörgeti a hegyre a sziklát, ami minden alkalommal visszagurul.

A pár küzdelme hasonlóan reménytelennek tűnő ciklusba záródik, hiszen ismételten megpróbálják elkerülni az elkerülhetetlent, miközben a széria azt vizsgálja, vajon a szabad akarat, a kitartás és a túlélésbe vetett hit képes-e felülírni az előre meghatározottnak tűnő végzetet. A produkció ezzel a klasszikus mítoszt modern technológiai környezetbe helyezi, és az időhurkok, paradoxonok, összeesküvések és árnyékos üzleti érdekek hálójában értelmezi újra.

KImagasló lett a sorozat

Jin Hyuk rendezése élénk vizuális világgal, dinamikus akciójelenetekkel és gondosan felépített díszletekkel teremti meg a disztópikus atmoszférát, miközben a történet társadalmi reflexiói a technológiai fejlődés árnyoldalaira is rámutatnak. Cho Seung-woo árnyalt alakítása hitelesen mutatja be Tae-sul belső átalakulását az önzőnek tűnő zseniből önfeláldozásra képes vezetővé, Park Shin-hye pedig Seo-hae karakterében nem csupán edzett túlélőt, hanem érzelmeit tudatosan háttérbe szorító, mégis együttérző nőt formál meg.

Kettejük kémiája a világvége közepette is képes finom érzelmi rezdüléseket közvetíteni, ami jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a sorozat kitűnjön a hasonló tematikájú alkotások közül.

Bár a történet helyenként logikai ugrásokkal és tempóbeli egyenetlenségekkel küzd, valamint a keserédes befejezés sem minden néző számára bizonyul maradéktalanul kielégítőnek, a 16 epizód során felépített világ és a karakterek fejlődése összességében erős élményt kínál. A Sziszifusz így az elmúlt évtized egyik legambiciózusabb időutazós minisorozataként bizonyítja, hogy a televíziós sci-fi képes mozifilmes léptékben és érzelmi mélységgel megszólítani a közönséget.