A John Sturges által rendezett alkotás az 1963-as bemutatója óta töretlen népszerűségnek örvend, részben a feszült történetvezetés, részben pedig a kiváló színészgárda miatt, amelyben többek között Steve McQueen, James Garner és Richard Attenborough is szerepel.

A film alapjául Paul Brickhill azonos című könyve szolgált, amely egy valós eseményt dolgoz fel: a Stalag Luft III nagy szökése történetét, amikor szövetséges hadifoglyok egy nagyszabású és aprólékosan megtervezett akcióval próbáltak megszökni egy német hadifogolytáborból. Bár a film dramatizálja az eseményeket, alapvetően valós történelmi alapokon nyugszik.

A produkcióval kapcsolatban számos kevésbé ismert, mégis látványos érdekesség látott napvilágot az évtizedek során, amiket főként külföldi filmes és történelmi források is megerősítenek.

Steve McQueen motoros üldözése

Az egyik legikonikusabb jelenet, Steve McQueen motoros üldözése, valójában nem teljes egészében a színészhez köthető, mivel a legveszélyesebb ugrást kaszkadőr hajtotta végre, ugyanakkor McQueen maga is kiváló motoros volt, és a jelenetek jelentős részét saját maga forgatta le.

Érdekesség, hogy a színész annyira beleélte magát a szerepbe, hogy a forgatáson német katonának öltözve is feltűnt, hogy „üldözhesse” saját karakterét.

A forgatás helyszíne

A film forgatása nem Németországban, hanem főként Bajorország területén zajlott, ahol felépítették a hadifogolytábor díszletének jelentős részét. A realizmus érdekében a készítők rendkívüli figyelmet fordítottak a részletekre, például a barakkok és az őrtornyok elrendezésére.

Kevésbé ismert tény, hogy a történetben szereplő három alagút valóban létezett, és ezek elnevezése is a valós eseményekből származik. A film ugyan leegyszerűsíti a szökés menetét, de az alagútásás technikái és nehézségei hitelesen jelennek meg.

Valós személyek története

A karakterek közül több összevont figura, vagyis egy-egy filmes szereplő több valós személy történetét egyesíti, hogy a cselekmény követhetőbb és drámaibb legyen. Ez különösen igaz Richard Attenborough karakterére, aki a foglyok vezetőjét alakítja.

A filmben szereplő amerikai karakterek aránya jóval nagyobb, mint a valóságban volt, mivel a történelmi szökés résztvevőinek többsége brit volt. Ez a döntés elsősorban a nemzetközi – különösen az amerikai – közönség megszólítását szolgálta.

A híres „labdapattogtatós” jelenet, amiben Steve McQueen karaktere egy gumilabdával üti el az időt, szintén a színész ötlete volt, és azóta a film egyik legismertebb motívumává vált.

A produkció költségvetése

A produkció költségvetése a maga idejében jelentősnek számított, és a film kasszasiker lett, ami hozzájárult ahhoz, hogy a háborús filmek új hulláma induljon el a hatvanas években. A történet tragikus oldala sem maradt ki: a valós események során a megszökött foglyok közül sokakat elfogtak, ami a film végén is megjelenik, bár némileg visszafogottabban, mint a valóságban történt.

A film máig komoly hatással van a popkultúrára: számos más alkotás, sőt videojáték és sorozat is merített belőle inspirációt, miközben a „nagy szökés” kifejezés önálló fogalommá vált.

Végül, de nem utolsósorban, a film zenéjét Elmer Bernstein szerezte, akinek főtémája a mai napig az egyik legismertebb filmzenei motívum, és gyakran önállóan is felcsendül különböző eseményeken.