A gengszterfilmek története csaknem egyidős a mozi történetével, hiszen már a némafilm korszakban megszülettek azok az alkotások, amelyek megalapozták a műfaj későbbi fejlődését, majd a hangosfilmek elterjedésével a 30-as évek klasszikus darabjai végleg megszilárdították a szervezett bűnözés világát bemutató történetek filmes hagyományát.

Egészen az 1950-es évek közepéig kellett várni arra, hogy egy, a gengszterfilmekhez köthető alkotás elnyerje a legjobb film Oscar-díját, és azóta is mindössze öt ilyen mű részesült az Akadémia legnagyobb elismerésében.

A nagy balhé

Az 5.helyre A nagy balhé került, amely 1973-ban diadalmaskodott az Oscar-gálán, és bár sokan inkább heistfilmként vagy könnyedebb bűnügyi komédiaként tekintenek rá, története mégis szorosan kapcsolódik a szervezett alvilághoz.

A Paul Newman és Robert Redford által alakított szélhámosok egy befolyásos maffiavezért vesznek célba, aki felelős barátjuk haláláért, ezért egy bonyolult átveréssel próbálják megszerezni teljes vagyonát, miközben a film hangvétele gyakran kifejezetten humoros, ami különleges atmoszférát kölcsönöz az alkotásnak.

Bár A nagy balhé nem merül el mélyen a klasszikus értelemben vett gengszterélet mindennapjaiban, stílusa, könnyed ritmusa és a főszereplők közti karizmatikus dinamika miatt máig kiemelkedő darabja a korszak hollywoodi termésének.

A Tégla

A negyedik helyen Martin Scorsese 2006-os filmje, A tégla szerepel, amely a rendező pályafutásának késői szakaszában született, és végül meghozta számára a régóta várt Oscar-díjat.

A történet középpontjában egy beépített rendőr és egy rendőrségbe beépülő bűnöző áll, akik párhuzamosan próbálják leleplezni egymást, miközben saját kilétüket is titokban kell tartaniuk, ami folyamatos feszültséget teremt. Noha a film legalább annyira thriller, mint klasszikus gengszterdráma, a szervezett bűnözés struktúrája és a maffiavezér figurája meghatározó szerepet játszik a cselekményben, emellett Scorsese korábbi munkáihoz képest hangsúlyosabban jelennek meg a törvény másik oldalán álló szereplők is.

A rakparton

A harmadik helyre A rakparton került, amely 1954-ben nyerte el a legjobb film díját, és bár nem hagyományos értelemben vett gengszterfilm, konfliktusának mozgatórugója mégis a helyi szakszervezetet uraló bűnszervezet tevékenysége. A Marlon Brando által alakított dokkmunkás olyan közegben próbál boldogulni, ahol a korrupció és a megfélemlítés mindennapos, majd fokozatosan szembefordul a rendszerrel, amely addig meghatározta életét.

A film társadalmi érzékenysége és Brando Oscar-díjas alakítása miatt máig a filmtörténet egyik mérföldköve, ugyanakkor inkább morális drámaként, semmint klasszikus maffiatörténetként vonult be a köztudatba.

A keresztapa

A második helyen A keresztapa áll, amely 1972-es bemutatásakor alapjaiban formálta át a gengszterfilmekről alkotott képet, és új korszakot nyitott az amerikai filmművészetben. A Corleone család története egyszerre epikus léptékű bűnügyi saga és mélyen személyes családi dráma, amely közel egy évtized eseményein keresztül mutatja be a hatalom, a lojalitás és az árulás kérdéseit.

A film kiemelkedő forgatókönyve, összetett karakterei és Al Pacino, valamint Marlon Brando emlékezetes alakítása miatt a mai napig a filmtörténet egyik legnagyobb hatású alkotásának számít, miközben Michael Corleone fokozatos átalakulása a történet egyik legerősebb ívét adja.

A keresztapa második része

Az első helyre A keresztapa második része került, amely 1974-ben ismét elhozta a legjobb film Oscarját, és sokak szerint még elődjénél is összetettebb, ambiciózusabb vállalkozásnak bizonyult. A folytatás párhuzamosan mutatja be Michael Corleone hatalmának megszilárdítását és erkölcsi elszigetelődését, valamint az ifjú Vito Corleone felemelkedését, így a film szerkezete egyszerre működik előzményként és folytatásként – hangzik el a Collider cikkében.

Az idősíkok váltakozása révén a néző egyszerre láthatja a családi birodalom felemelkedését és lassú hanyatlását, ami különleges történetmesélési megoldásnak számított, és hozzájárult ahhoz, hogy a második rész a műfaj egyik csúcspontjaként éljen a filmtörténetben.

Bár a rangsor élén végül A keresztapa második része áll, a két Corleone-film közötti különbség inkább árnyalatnyi, mint egyértelmű, és sokak számára a két alkotás együtt jelenti a gengszterfilmek megkerülhetetlen etalonját. Az azonban vitathatatlan, hogy az elmúlt közel száz évben mindössze öt, a szervezett bűnözés világát középpontba állító film tudta elnyerni az Oscar-díjat a legjobb film kategóriában, ami önmagában is jelzi, mennyire különleges teljesítményről van szó.