A zenei életrajzi filmek sikere rendszerint azon múlik, hogy a közönség mennyire érzi hitelesnek és átélhetőnek a középpontban álló előadót, ami különösen igaz egy olyan megosztó és hatalmas hatású ikon esetében, mint Michael Jackson.

A Michael című alkotás érkezése korántsem volt csendes, hiszen már a bemutatót követően élénk vita bontakozott ki a szakmai kritikusok és a nézők értékelései között, ami mára a film körüli diskurzus egyik legfontosabb elemévé vált.

A Rotten Tomatoes oldalán a kritikai fogadtatás kifejezetten visszafogott, mindössze 40 százalékos értékelést mutat, ugyanakkor a közönségpontszám 96 százalékon áll, ami rendkívül éles különbséget jelez a két tábor véleménye között.

Túlságosan óvatos a film

A bírálatok főként azt rótták fel az alkotóknak, hogy túlságosan óvatosan közelítettek a témához, és Jackson életét szinte makulátlan, szentként ábrázolt figuraként mutatták be, miközben jogi ügyeit és ellentmondásos időszakait lényegében figyelmen kívül hagyták.

A rajongók körében a film kifejezetten pozitív fogadtatásra talált, ami azt sugallja, hogy az alkotás erősebben rezonál azokkal, akik jegyet váltottak rá, mint a hivatásos kritikusokkal.

A Collider kritikusa, Taylor Gates összességében kedvezőbben értékelte a produkciót, és úgy fogalmazott, a Michael nem újítja meg a zenei életrajzi filmek műfaját, ennek ellenére a színészi alakítások és a Jackson család drámájára helyezett hangsúly miatt a vártnál jobban működik.

A film szinte lehetetlen vállalkozásra tesz kísérletet azzal, hogy egyetlen moziban próbálja megragadni Michael Jackson teljes életútját, és bár ezt maradéktalanul nem tudja teljesíteni, érzékletesen mutatja be azt a nyomást, magányt és intenzitást, amely a pop királyának személyiségét formálta.

A főszerepet Jaafar Jackson alakítja, aki Michael Jackson testvérének, Jermaine Jacksonnak a fia, míg a fiatal Michaelt Juliano Krue Valdi formálja meg.