Tragikus baleset árnyékolta be a texasi Ironman versenyt szombaton, amikor a 38 éves brazil triatlonista és influenszer, Mara Flávia életét vesztette az úszószám teljesítése közben a Lake Woodlands vizében. A több mint 60 ezer Instagram-követővel rendelkező sportoló az első, nyílt vízi szakasz során tűnt el, ami a 140 mérföldes megmérettetés három embert próbáló része közül az első.

A hatóságokhoz már reggel hat óra körül pánikhívások érkeztek, majd a Woodlands Township tűzoltósága 7 óra 30 perc körül kapott értesítést egy eltűnt úszóról, miközben a profi női mezőny rajtja a hivatalos program szerint 6 óra 31 perckor történt meg.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Mara Flávia (@maraflavia) által megosztott bejegyzés

Már nem lehetett megmenteni

A mentőcsapatok azonnal megkezdték a kutatást a tóban, ugyanakkor a verseny folytatódott, ami a beszámolók szerint tovább nehezítette a búvárok munkáját, mivel a víz alatti látási viszonyok gyakorlatilag nullára csökkentek.

Mara Fláviát végül nem sokkal 9 óra 30 perc után emelték ki a vízből, mintegy három órával az eltűnését követően, addigra azonban a teste körülbelül három méter mélyre süllyedt a tó fenekére. A Montgomery megyei seriffhivatal közleményben erősítette meg, hogy az áldozat az úszószám közben fulladt vízbe, emellett jelezték, hogy a súlyos bűncselekményekkel foglalkozó egység a szokásos eljárásrend szerint folytatja a vizsgálatot – jelenti a New York Post.

Látták, ahogyan eltűnik

Egy önkéntes, aki a helyszínen segítette a lebonyolítást, megrendítő részleteket osztott meg arról a pánikról és félelemről, amely úrrá lett a jelenlévőkön, amikor a sportoló eltűnt a víz alatt. Elmondása szerint a körülötte lévők egybehangzóan állították, hogy „mind ugyanazt mondták, hogy lemerült. Itt. Pont alattunk”, miközben egy tapasztalt versenyző a kajak oldalába kapaszkodva, üres tekintettel nézett maga elé, mert „éppen látta, ahogy valaki eltűnik alatta”.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Mara Flávia (@maraflavia) által megosztott bejegyzés

Az önkéntes, aki eredetileg azért érkezett, hogy fiatal lánya „egy teljesen más szemszögből élhesse át ezt a hihetetlen eseményt”, többször is a víz alá bukott, annyiszor, hogy saját bevallása szerint már nem tudta számolni a merüléseket. Első próbálkozásakor a lábával érintette meg a sportoló testét, majd így idézte fel a történteket

„Eltűnt. Nem tudom leírni, mit éreztem. Újra próbáltam. És újra. És újra. Csak azt tudtam, hogy ismét meg fogom érezni, meg tudom ragadni és fel tudom húzni.”

Később úgy fogalmazott, csak jóval a holttest megtalálása után tudatosult benne, milyen kockázatot vállalt a mentési kísérletek során, mert a keresés közben végig abban bízott, hogy élve emelheti ki a vízből. „Eszembe sem jutott, hogy már rég meghalt. Csak kerestem tovább, mintha élve húzhatnám fel” – írta.

Az önkéntes tisztelettel emlékezett meg a sportolóról, aki szerinte „olyasmiért küzdött, amiről a legtöbben csak álmodnak, hogy egyszer teljesíthetik”, majd hozzátette, hogy „elindult érte. Megérdemelte volna, hogy kijöjjön belőle”. A családnak címzett sorai különösen megrendítőek voltak „Mindent megtettünk, amit csak lehetett. Őszintén és mélyen sajnálom, hogy ez nem volt elég. Mindig velem marad.”