Az időhurkos történetek sablonját a 90-es évek klasszikusa, az Idétlen időkig tette igazán ismertté, és azóta Hollywood szinte minden műfajban újraértelmezte ezt az alaphelyzetet, legyen szó horrorparódiáról, romantikus vígjátékról vagy akár televíziós epizódról.

Az elmúlt másfél évtizedben sokan Tom Cruise és Emily Blunt akciófilmjét, az A holnap határánt emlegették a zsáner csúcsaként, ugyanakkor a 2020-ban bemutatott Boss Level jóval merészebben nyúlt a formulához, és több ponton is friss energiát vitt az ismerős szerkezetbe.

A Joe Carnahan által írt és rendezett film középpontjában Roy áll, akit Frank Grillo alakít, és aki egykori különleges egységes katonaként kénytelen újra és újra átélni ugyanazt a napot, miközben bérgyilkosok egész sora próbálja levadászni. Roy nemcsak saját életéért küzd, hanem volt felesége és fia megmentéséért is, miközben igyekszik kideríteni, miért került az időhurok csapdájába, és hogyan kapcsolódik mindez a világ végéhez.

A nagy újítás

A történet során elhangzik a gondolat, hogy „A válaszaid arra a világra mutatnak, amelyre az ösztöneid épültek. Ez az univerzum a te vérmérsékletednek, túlélési ösztöneidnek és makacsságodnak készült”, ami jól érzékelteti a film sorsszerű, már-már filozofikus felhangját.

A Boss Level legfontosabb újítása abban rejlik, hogy nem az első nappal indítja a cselekményt, hanem hónapokkal később csatlakozunk Roy kálváriájához, amikor már pontosan tudja, melyik támadó mikor és honnan érkezik, és rutinszerűen reagál a fenyegetésekre. Ez a döntés jelentősen felgyorsítja a tempót, hiszen a nézőnek nem kell végignéznie a tanulási folyamat minden lépését, és a film így azonnal a legszórakoztatóbb szakaszra koncentrálhat, amikor a főhős már magabiztosan mozog a saját poklában.

Carnahan jellegzetes, csípős humora

Carnahan jellegzetes, csípős humora végig áthatja a filmet, és Roy karaktere egyszerre magabiztos és fásult, hiszen pontosan tudja, hogy „szó szerint nincs holnap”, ezért tetteinek nincs tartós következménye. Ugyanakkor a történet nem csúszik nihilizmusba, mert a főhős inkább bosszankodó kíváncsisággal és fekete humorral viszonyul a helyzetéhez, és kisebb játékokat űz az őt üldöző gyilkosokkal, miközben még nem érkezik el a teljes kiégés állapotába.

A film erősen épít a videojátékos logikára, amelyet korábban A holnap határa is sikeresen alkalmazott, azonban itt még hangsúlyosabbá válik ez a párhuzam, hiszen Roy úgy ismétel végig bizonyos harcjeleneteket, mintha egy különösen nehéz pályát próbálna teljesíteni.

A gyors montázsok

A gyors montázsok, a visszautalások a korábbi próbálkozásokra és a narráció mind azt erősítik, hogy a főhős egyre hatékonyabban „gyorsítja végig” az akadályokat, sőt egy ponton külső segítséget kér, hogy legyőzhessen egy különösen veszélyes ellenfelet, ami a játékos élményt még nyilvánvalóbbá teszi.

Emellett a film megtartja a klasszikus drámai mélypontot is, azonban Roy kétségbeesése nem pusztán abból fakad, hogy csapdába esett, hanem abból, hogy képtelen megmenteni azokat, akiket szeret, és újra meg újra végig kell néznie a halálukat. Ez az empátiából fakadó tehetetlenség emberközelibbé teszi a karaktert, és erősebb érzelmi tétet ad a végső megoldás keresésének, miközben a jól ismert időhurok-sémát nem forradalmasítja, de határozottan új színt visz bele – írja a Collider.

A Boss Level így nem egyszerűen egy újabb Idétlen időkig-variáció az akcióműfajban, hanem egy tudatosan felépített, lendületes és önreflexív film, amely tiszteletben tartja a nézők műfaji ismereteit, és éppen ezért mer más ponton belépni a történetbe, mint elődei.

Bár sokszor A holnap határa kerül elő elsőként az időhurkos akciófilmek kapcsán, a 2020-as alkotás bizonyítja, hogy a megfelelő szerkezeti módosítással és markáns stílussal a jól ismert formula is képes megújulni.