A tudományos-fantasztikus filmek mindig is a legambiciózusabb műfajok közé tartoztak, hiszen nagy kérdéseket feszegetnek, teljes univerzumokat építenek fel, miközben korunk félelmeit és reményeit gyakran közvetlenebbül tükrözik, mint bármely más filmes irányzat.

Ugyanakkor a valódi mestermű ritka jelenség, különösen a 2020-as években, amikor a technológiai fejlődés soha nem látott lehetőségeket kínál az alkotóknak, mégsem minden nagyszabású produkció válik időtállóvá.

Van miből válogatni

Az évtized eddigi terméséből azonban legalább 5 olyan alkotás emelkedik ki, ami nemcsak látványával vagy eredetiségével hódít, hanem valódi mondanivalót is megfogalmaz a jelen közönsége számára. Ezek a filmek markáns rendezői vízióval, emlékezetes alakításokkal és kiemelkedő produkciós minőséggel bizonyítják, hogy a sci-fi továbbra is képes megújulni.

A Collider cikke szerint a Mickey 17 története Mickey Barnes figuráját követi, akit Robert Pattinson alakít, és aki egy földi bűncselekmény elől menekülve vállal munkát egy távoli jégbolygóra induló kolonizációs küldetésen. Feladata kifejezetten veszélyes, mivel „feláldozható” munkásként ha meghal, egy új, klónozott testben éled újjá az emlékeivel együtt, ám amikor egy bevetés után életben marad, miközben már elkészült a következő változata, identitása és létezése alapjaiban kérdőjeleződik meg.

Bong Joon-ho Oscar-díjas rendező kezei között a film túlmutat a hagyományos sci-fin, mivel a magas koncepciójú alapötletet társadalmi reflexióval és sajátos humorral ötvözi, Pattinson pedig finom személyiségbeli eltérésekkel formálja meg a karakter különböző verzióit. Bár a kritikusok és a nézők, akik látták, elismerően nyilatkoztak róla, a produkció pénzügyileg visszafogott eredményt ért el, ennek ellenére az elmúlt évek egyik legmerészebb vállalkozásának számít.

A folytatás is erős

Jordan Peele Nem című filmje első pillantásra horrorisztikus hangvételű alkotásnak tűnt, különösen a rendező korábbi munkái után, ám a történet valójában műfaji határokat feszegetve meséli el két testvér, OJ és Emerald Haywood küzdelmét, akik hollywoodi lovas idomárként egy megmagyarázhatatlan égi jelenség nyomába erednek.

A cselekmény során egy technikus és egy tapasztalt operatőr segítségével próbálják dokumentálni a ranch felett felbukkanó anomáliát, miközben a film az idegen invázió toposzát a látványipar és a kizsákmányolás kritikájává formálja. A végeredmény inkább egy modern és nyugtalanító Harmadik típusú találkozások, amely megosztotta a közönséget szokatlan ritmusával, ugyanakkor éppen ez a merészség adja az alkotás erejét.

Ryan Gosling új filmje

Andy Weir regényének adaptációja, a Project Hail Mary Ryland Grace történetét követi, aki egyedül ébred egy űrhajón, emlékezetkieséssel, több fényévre a Földtől, majd fokozatosan ráébred, hogy küldetése megmenteni bolygónkat egy, a Napot pusztító parazita mikroorganizmustól.

A helyzet tovább bonyolódik, amikor egy idegen űrhajóval találkozik, amelynek legénysége feltehetően hasonló céllal érkezett, így a film az emberi és földönkívüli együttműködés lehetőségeit is vizsgálja. Ryan Gosling karizmatikus alakítása, valamint a gyakorlati effekteket előnyben részesítő látványvilág és Greig Fraser operatőri munkája emelik ki a produkciót, amely már bemutatása első heteiben jelentős bevételt termelt, és sokak szerint minden adottsága megvan ahhoz, hogy a műfaj klasszikusává váljon.

Egy igazi meglepetés

A Minden, mindenhol, mindenkor a multiverzum koncepcióját használja fel arra, hogy Evelyn Wang, a Michelle Yeoh által megformált mosodai tulajdonos életén keresztül a családi kapcsolatok és az identitás kérdéseit boncolgassa.

Miután találkozik férje egy alternatív, magabiztosabb változatával, képessé válik hozzáférni saját párhuzamos életeihez, és interdimenzionális utazása során különböző univerzumokban próbálja helyrehozni megromlott kapcsolatát lányával. A film az őrült ötleteket érzelmi mélységgel párosítja, Michelle Yeoh pedig olyan sokoldalú alakítást nyújt, amelyben a dráma, a komédia és az akció harmonikusan fonódik össze, ami hét Oscar-díjat eredményezett, köztük a legjobb film és a legjobb rendezés elismerését is.

Denis Villeneuve Dűne-adaptációja Frank Herbert sűrű és komplex regényét ülteti át a vászonra, középpontba állítva Paul Atreides történetét, akinek családja átveszi az Arrakis nevű sivatagbolygó irányítását, amely az űrutazáshoz nélkülözhetetlen fűszer egyetlen lelőhelye.

A politikai intrikák és árulások következtében Paul és édesanyja a kegyetlen sivatagba menekülnek, ahol a fremenekkel kötött szövetség révén a fiatal férfi fokozatosan elfogadja saját sorsát. A látvány, a zene és a díszletvilág egysége, valamint Timothée Chalamet visszafogott, mégis erőteljes alakítása olyan epikus élményt teremt, amely új mércét állított a modern sci-fi számára, és a még idén érkező folytatással együtt a sorozat az amerikai filmgyártás egyik meghatározó vállalkozásává válhat.