A 2010-es években a képregény-adaptációk uralták a popkultúrát, ugyanakkor sokan tartottak attól, hogy Alan Moore legendás Watchmen című művéhez bárki is érdemben hozzányúljon, hiszen a TIME minden idők egyik legjelentősebb regényének nevezte a 20. századból.

Az eredeti történet a szuperhősmitológiát az amerikai történelemmel szőtte össze, és egy olyan alternatív jelent rajzolt fel, ahol az önbíráskodás mindennapossá vált, az Egyesült Államok a Szovjetunióval vívott háború szélére sodródott, Richard Nixon pedig harmadik elnöki ciklusára készült.

Egy nagyon erős HBO-sorozat

Damon Lindelof azonban nem egyszerű korhű feldolgozást készített, hanem az 1985-ben lefektetett kánon szellemi folytatásaként alkotta meg az HBO kilencrészes sorozatát, amely minden korábbinál merészebb módon értelmezte újra a klasszikust. A produkció nemcsak a csatorna egyik legbátrabb sci-fi vállalkozásává vált, hanem történelmet is írt az Emmy-gálán, ahol elsőként aratott jelentős sikert képregény-adaptációként.

A 2009-es moziváltozat egyik legnagyobb problémája az volt, hogy a látványra és a hősök ikonográfiájára koncentrált, miközben háttérbe szorította Moore maró társadalomkritikáját, amely a nukleáris fegyverkezés, az autoriter hatalomgyakorlás és a rendőri brutalitás ellen emelt szót.

A jelenkor kérdéseire hangol

Lindelof ezzel szemben a jelenkor kérdéseire hangolta a történetet, és hangsúlyosan foglalkozott az amerikai politikai korrupcióval, valamint a fehér felsőbbrendűség történelmi örökségével, miközben a cselekményt szorosan összekapcsolta az eredeti mű eseményeivel. Ennek köszönhetően a sorozat egyszerre kínál meglepő és kielégítő kapcsolódási pontokat a rajongóknak, ugyanakkor önálló állításként is működik egy olyan korszakban, amelyben üzenete még aktuálisabbá vált.

A történet nem nosztalgiára épít, hanem új szereplőkkel indít egy olyan világban, amelyet Adrian Veidt, azaz Ozymandias korábbi, pusztító akciója formált át, amikor egy mesterséges szörnytámadással akadályozta meg a globális atomháborút. A középpontban Angela Abar áll, aki rendőrként kénytelen maszk mögé rejteni kilétét, miután fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok összehangolt támadásokat indítottak a hatóság tagjai ellen.

Angela tisztában van a múlt eseményeivel, mégis saját életet próbál élni férjével, Callel, miközben családi örökségének feltárása révén fokozatosan kirajzolódik, miként illeszkednek Moore figurái egy még inkább megosztott társadalomba.

Nemcsak mitológiai szempontból ambiciózus

A sorozat egyik legnagyobb erénye, hogy nemcsak mitológiai szempontból ambiciózus, hanem az amerikai történelem elhallgatott fejezeteit is reflektorfénybe állítja, különös tekintettel az 1921-es tulsa-i faji mészárlásra, amikor a „Black Wall Street” néven ismert városrészt rasszista csőcselék rombolta le.

A produkció nem pusztán megrázó részletességgel mutatja be az eseményeket, hanem szervesen beépíti azokat a cselekménybe, és összekapcsolja az egyik legrejtélyesebb hős eredettörténetével. A Hooded Justice kilétére fényt derítő epizód, amely az HBO történetének egyik legelismertebb része lett, azt tárja fel, hogy az első modern szuperhős valójában Angela nagyapja volt, aki maszkja mögé kényszerült elrejteni bőrszínét, így a sorozat erőteljes állítást fogalmaz meg arról, miként vesztek el fekete közösségek érdemei a történelem során.

A finálé kreatív módon zárja le a történetet, amikor Dr. Manhattan időhöz fűződő különleges viszonyát úgy jeleníti meg, hogy közben emberi kapaszkodót is ad a karakter számára, ezáltal érthetővé téve, miért avatkozik újra és újra az emberiség sorsába.