A DC filmes univerzuma erős rajtot vett a Superman, a Peacemaker és a Creature Commandos sikereivel, ugyanakkor a Supergirl első előzetese már most azt sugallja, hogy a stúdió tudatosan új kreatív korszakba lép 2026-ban. Bár James Gunn meghatározó szerepet játszott az indulásban, és markáns stílusa egységet adott a kezdeti projekteknek, több rajongó is jelezte, hogy az azonos hangvétel hosszú távon korlátozhatja az univerzum sokszínűségét.

A készülő Supergirl Tom King és Bilquis Evely Woman of Tomorrow című képregényét dolgozza fel, amely alapjaiban értelmezte újra Kara Zor-El karakterét, és a film láthatóan hasonló célt tűzött ki a mozivásznon is. A produkció nem csupán egy újabb fejezet a DCU történetében, hanem egyfajta korszakhatár is, hiszen ez az első olyan nagyprojekt, amelyet nem Gunn ír és nem is ő rendez, így a kreatív irányítás kézzelfoghatóan szélesebb körbe kerül.

James Gunn és Peter Safran

James Gunn és Peter Safran kinevezése a DC Studios élére sokak számára azt jelentette, hogy Gunn személyes víziója határozza meg az univerzum indulását, ami a A galaxis őrzői, a The Suicide Squad és a Peacemaker első évadának sikere után logikus lépésnek tűnt. A Creature Commandos, a Superman és a Peacemaker második évada egyaránt magán viselte Gunn jellegzetes humorral átszőtt, érzelmileg hangsúlyos történetvezetését, és a kritikai fogadtatás is megerősítette, hogy ez az irány működőképes.

Az a tény, hogy több kulcsprojekt mögött ugyanaz az alkotó áll, óhatatlanul szűkítheti a stílusbeli változatosságot, ami egy ekkora filmes univerzum esetében különösen érzékeny pont. A Marvel példája megmutatta, hogy a különböző hangvételű filmek és sorozatok lehetőséget adnak arra, hogy a nézők mindig találjanak számukra vonzó irányt, még akkor is, ha egy adott alkotás nem nyeri el a tetszésüket – tért ki rá a CBR.

Jöhet a fordulópont

A Supergirl ebben a folyamatban fordulópontnak tűnik, hiszen a forgatókönyvet Ana Nogueira jegyzi, aki korábban színházi és televíziós munkáival szerzett ismertséget, és az IMDb adatai szerint a Teen Titans és a Wonder Woman új DCU-projektjein is dolgozik. A rendező Craig Gillespie lett, akit az Én, Tonya, a Dumb Money és a Cruella kapcsán ismerhet a közönség, és aki korábban is erős, összetett női karaktereket vitt vászonra, ami ígéretes választás Kara történetéhez.

Az előzetes alapján Gillespie megközelítése jóval sötétebb és visszafogottabb, mint Gunn korábbi munkái, és a hangsúly inkább a veszteség, a gyász és az identitáskeresés témájára kerül. Kara nem találja helyét a világban, miközben emlékszik Krypton pusztulására és családja elvesztésére, ami éles kontrasztot teremt Clark Kent földi beilleszkedésével és optimizmusával.

Ez most más lesz

Míg a Superman a remény és az emelkedettség üzenetére épített, addig a Supergirl láthatóan nem ígér hasonlóan derűs hangulatot, hanem mélyebb érzelmi rétegeket kíván feltárni.

Ez a különbség nemcsak a két karakter között teremt izgalmas feszültséget, hanem a DCU kreatív jövőjét is kijelöli, hiszen világossá teszi, hogy az univerzum többféle hangot és műfajt is képes befogadni. A közelgő Lanterns sorozat például a hírek szerint földhözragadtabb, krimiszerű megközelítést alkalmaz, Hal Jordan és John Stewart történetét egy sötétebb, True Detective ihlette közegbe helyezve, míg a Clayface-film Mike Flanagan közreműködésével testhorror irányba mozdul el.

James Gunn a DCU alapjait stabilan fektette le, és a jövőben is visszatér rendezőként, ugyanakkor a Supergirl egyértelműen azt jelzi, hogy a stúdió nem kíván egyetlen alkotói hangra építeni. A film így nem csupán egy új hősnő bemutatkozása, hanem annak bizonyítéka is, hogy a DC Studios hosszú távon a sokszínűségre és a folyamatos megújulásra kívánja építeni filmes univerzumát.