Több mint fél évszázaddal a bemutatója után A Keresztapa továbbra is megkerülhetetlen hivatkozási pont, amikor minden idők legjobb gengszterfilmjéről esik szó, és sokak számára ma is ez az első cím, ami eszükbe jut. Francis Ford Coppola alkotása nemcsak a maffiatörténeteket emelte új szintre, hanem a bűnügyi filmek egész műfaját is átformálta, miközben a korábbi, harmincas-negyvenes évekbeli klasszikusoknál jóval összetettebb erkölcsi világot mutatott be.

Az olyan korai filmek, mint A sebhelyesarcú 1932-es változata vagy a Fehér izzás, többnyire egyértelmű tanulsággal zárultak, miszerint a bűn rövid távon kifizetődő lehet, ám hosszú távon elkerülhetetlen a bukás. A Keresztapa ezzel szemben árnyaltabb képet festett, és bizonyos mértékig romantikus fényben ábrázolta a maffiát, miközben egy shakespeare-i léptékű családi drámát bontott ki egy idősödő családfő örökségéről és a hatalom utódlásáról.

A film elementáris siker lett, és olyan színészi alakításokat vonultatott fel Marlon Brandótól Al Pacinón át Diane Keatonig, amelyek máig etalonnak számítanak. Mindezek ellenére akad három olyan gengszterfilm, ami egyes vélemények szerint még ezen a mércén is túlmutat.

A nagy folytatás

Az első rögtön a kézenfekvő választás, A Keresztapa II, mely a filmtörténet egyik legelismertebb folytatásaként vált ismertté, és nemcsak hogy felért az elődjéhez, hanem számos kritikus szerint túl is szárnyalta azt.

A történet párhuzamos idősíkokon követi Michael Corleone hatalomgyakorlását és erkölcsi leépülését, miközben visszatekintéseken keresztül bemutatja, miként építette fel Vito Corleone a családi birodalmat. Az apa felemelkedése és a fiú fokozatos elszigetelődése közötti kontraszt tragikus feszültséget teremt, amely még erőteljesebbé teszi az eredeti filmben is jelen lévő drámaiságot.

A produkció elnyerte a legjobb film Oscar-díját, Robert De Niro pedig szobrot kapott a fiatal Vito megformálásáért, így ritka módon két színész is díjazott lett ugyanazon karakter eljátszásáért.

Volt egyszer egy Amerika

Sergio Leone Volt egyszer egy Amerika című eposza még sötétebb és kiábrándultabb hangvétellel közelít a szervezett bűnözés világához, miközben egy közel fél évszázadot felölelő történetet mesél el egy férfi életének különböző szakaszain keresztül.

Az eredetileg közel négyórás alkotást az amerikai bemutatón drasztikusan megvágták, ami jelentősen torzította Leone nem lineáris narratíváját, ám a restaurált változat ma már a műfaj egyik csúcsteljesítményeként él a köztudatban. Ennio Morricone zenéje, a lenyűgöző képi világ és a bűn csábításáról, valamint romboló hatásáról szóló keserű látlelet olyan súlyt ad a filmnek, amely sokak szerint még A Keresztapa romantikus tragikumán is túlmutat – hangzik a Collider cikke.

Az örök klasszikus

Martin Scorsese Nagymenők névre keresztelt filmje egészen más irányból közelít, hiszen nem a maffia csúcsán álló figurákra, hanem az alacsonyabb rangú szereplőkre koncentrál, akik a rendszer peremén egyensúlyoznak.

A középpontban Henry Hill áll, aki részben kívülálló marad az olasz gyökerek hiánya miatt, így ideális nézőpontot kínál a szervezett bűnözés belső működésének bemutatására. A film nyers, energikus stílusa, gyors tempója és fekete humora éles kontrasztot alkot A Keresztapa operai emelkedettségével, ugyanakkor éppen ez a közvetlenség és keménység teszi rendkívül hatásossá.

Joe Pesci Oscar-díjas alakítása, a lendületes rendezés és az emlékezetes zenei betétek olyan intenzív élményt teremtenek, amely sokak szemében a műfaj egyik legtökéletesebb darabjává emeli a Nagymenőket.