J.J. Abrams neve mára egyet jelent a nagyszabású és közönségbarát science fiction produkciókkal, a 2008-ban bemutatott Cloverfield pedig új irányt adott a modern szörnyfilmeknek, miközben megalapozott egy olyan univerzumot, amely három, egymástól markánsan eltérő alkotást fog össze.

A sorozat 2016-ban Dan Trachtenberg 10 Cloverfield Lane című filmjével folytatódott, majd 2018-ban a Netflixen debütáló The Cloverfield Paradox tette teljessé a történetet, amely ugyanazon világ különböző szeleteit mutatja be, mégis önállóan is értelmezhető marad.

Ez a sci-fi más, mint a többi

A trilógia különlegessége abban rejlik, hogy a részek nem közvetlen folytatásai egymásnak, hanem lazán kapcsolódó történetek, amelyek más-más műfaji megközelítést alkalmaznak, így a kézikamerás szörnyfilm, a klausztrofób pszichothriller és a nagyszabású űrbéli sci-fi egyaránt helyet kap a franchise keretein belül.

Ennek köszönhetően a nézők bármelyik epizóddal kezdhetik az ismerkedést, hiszen a filmek nem igénylik az időrendi megtekintést, mégis közös univerzumba illeszkednek.

A legendás első rész

Az első rész egy New York-i búcsúbuliból indul, amit egy interdimenzionális lény támadása szakít félbe, és a káosz közepette Hudson, akit T.J. Miller alakít, tovább forgatja a felvételeket, miközben az este túlélési küzdelemmé változik.

A film nem dokumentarista stílusban mesél, hanem az események sűrűjébe dobja a nézőt, miközben Matt Reeves rendező rövid idő alatt képes érzelmi kötődést kialakítani a szereplőkhöz, majd könyörtelenül veszélybe sodorja őket. A produkció jelentős szereplőgárdát vonultat fel Lizzy Caplan, T.J. Miller és Mike Vogel részvételével, és világszerte 172 millió dolláros bevételt ért el, amit egy figyelemfelkeltő vírusmarketing kampány alapozott meg.

Egészen mást kapunk a folytatásban

A Collider szerint a 10 Cloverfield Lane gyökeresen más hangvételt üt meg, hiszen a kézikamerás formátumot felváltja a bezártság feszültsége, amikor Michelle, akit Mary Elizabeth Winstead alakít, autóbalesete után egy föld alatti bunkerben tér magához, lábát a falhoz láncolva.

A bunker tulajdonosa, Howard, akit John Goodman játszik, azt állítja, hogy kint katasztrófa pusztít, ugyanakkor a történet valódi feszültségét az adja, hogy nem lehet egyértelműen eldönteni, igazat mond-e. A film Emmett karakterével, akit John Gallagher Jr. formál meg, tovább árnyalja a dinamikát, miközben Damien Chazelle közreműködése a forgatókönyvben és Trachtenberg rendezése biztosítja, hogy az alkotás egyszerre illeszkedjen a Cloverfield-univerzumba és működjön önálló pszichothrillerként.

A harmadik rész megint más

A harmadik epizód, a The Cloverfield Paradox már nagyobb költségvetéssel és látványosabb megvalósítással készült, és 2028-ban, a Cloverfield űrállomáson játszódik, ahol egy részecskegyorsító kísérlet balul sül el, és a legénység a multiverzum következményeivel szembesül.

A David Oyelowo, Daniel Brühl, Elizabeth Debicki és Chris O’Dowd nevével fémjelzett film inkább űrdráma, amely az Armageddon típusú hazatérési küldetések hangulatát idézi, miközben az utolsó pillanatig rejtegeti valódi ellenfelét.

A trilógia egységét az adja, hogy mindhárom film más nézőpontból vizsgálja ugyanazt a világot, és nem ragaszkodik mereven egyetlen műfaji kerethez, ami ritka szabadságot biztosít az alkotóknak és a közönségnek egyaránt. Abrams producerként olyan franchise-t hozott létre, amely három önálló, mégis összekapcsolódó történetből áll, és bebizonyította, hogy a science fiction műfaj határai rugalmasabbak, mint azt sokan gondolnák.