A derékfájás világszerte az egyik leggyakoribb egészségügyi probléma, amely minden korosztályt érint, és tartós fennállása esetén jelentős terhet ró az egészségügyi rendszerekre, miközben sok betegnél a panaszok pontos szerkezeti oka továbbra sem azonosítható egyértelműen.

A krónikussá váló fájdalom nemcsak a munkavégzést és az alvást nehezíti meg, hanem az életminőséget is számottevően rontja, ezért a hatékony, hosszú távú kezelések iránti igény folyamatosan nő.

Nagyon biztatóak az eredmények

A Bone Research folyóirat 14. kötetében megjelent friss tanulmány szerint egy, már jelenleg is alkalmazott csontanyagcsere-hormon új módon enyhítheti a krónikus derékfájást, mivel képes lehet visszaszorítani a fájdalomérző idegek kóros benövését a károsodott gerincszövetbe.

A kutatást Dr. Janet L. Crane, a Johns Hopkins Egyetem Orvostudományi Karának Mozgásszervi Kutatóközpontjában dolgozó szakember vezette, aki szerint az eredmények arra utalnak, hogy a csontsejtek aktívan befolyásolhatják a fájdalomjelzések kialakulását a degenerálódó gerincben – számolt be róla a ScienceDaily.

„A gerinc degenerációja során a fájdalomérző idegek olyan területekre nőnek be, ahol normál esetben nincsenek jelen. Eredményeink azt mutatják, hogy a parathormon képes visszafordítani ezt a folyamatot azáltal, hogy aktiválja azokat a természetes jelzéseket, amelyek távol tartják ezeket az idegeket” – fogalmazott Dr. Crane.

A mellékpajzsmirigy hatása

A mellékpajzsmirigy által termelt parathormon kulcsszerepet játszik a kalciumszint szabályozásában és a csontátépülésben, szintetikus változatait pedig már évek óta alkalmazzák a csontritkulás kezelésében. Korábbi megfigyelések arra utaltak, hogy a kezelés csontfájdalom esetén is kedvező hatású lehet, ugyanakkor a biológiai háttér eddig nem volt tisztázott.

A kutatócsoport három egérmodellt alkalmazott, amelyek az öregedéshez, műtéti úton előidézett mechanikai instabilitáshoz, illetve genetikai hajlamhoz kapcsolódó gerincdegenerációt utánozták, így részletesen vizsgálhatták a csontszerkezet és az idegnövekedés változásait.

Az állatok két héttől két hónapig napi parathormon-injekciót kaptak, míg a kontrollcsoport hatóanyag nélküli oldatban részesült, majd nagy felbontású képalkotó eljárásokkal és fájdalomérzékenységi tesztekkel elemezték a gerincszövet állapotát.

Egy-két hónap után máris látható az eredmény

Egy-két hónap elteltével a kezelt egerek csigolyavéglemezei sűrűbbé és stabilabbá váltak, emellett csökkent a nyomásra és hőre adott fájdalmi reakciójuk, valamint aktívabb viselkedést mutattak a kezeletlen állatokhoz képest. Ugyanakkor a szövettani vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a kezelés jelentősen mérsékelte a PGP9.5 és CGRP jelölőkkel azonosított, kórosan benövő fájdalomérző idegrostok mennyiségét.

A részletes molekuláris elemzés feltárta, hogy a parathormon serkenti az oszteoblasztokat egy Slit3 nevű fehérje termelésére, amely irányító jelként működve taszítja a növekvő idegrostokat, így megakadályozza azok behatolását az érzékeny gerincterületekre.

Laboratóriumi kísérletekben a Slit3 közvetlenül gátolta az idegsejtek nyúlványainak növekedését, ugyanakkor amikor a kutatók eltávolították ezt a fehérjét az oszteoblasztokból, a parathormon már nem csökkentette sem az idegnövekedést, sem a fájdalmi válaszokat. A vizsgálatok egy FoxA2 nevű szabályozó fehérjét is azonosítottak, amely elősegíti a Slit3 termelődését, így pontosabb képet ad arról, miként befolyásolják a hormonális jelek az idegek viselkedését.

Bár az eredmények egyelőre állatkísérletekből származnak, hozzájárulhatnak annak megértéséhez, hogy a csontritkulás miatt parathormon-kezelésben részesülő betegek miért számolnak be időnként derékfájásuk enyhüléséről.

„Vizsgálatunk arra utal, hogy a parathormon alkalmazása gerincdegenerációhoz társuló derékfájás esetén csökkentheti a kóros beidegződést, és megalapozhatja a jövőbeli klinikai vizsgálatokat, amelyek a hormon betegségmódosító és fájdalomcsillapító hatását értékelik” – összegezte Dr. Crane, hozzátéve, hogy a klinikai alkalmazáshoz további humán kutatások szükségesek.