A Star Trek minden idők egyik legismertebb és legnagyobb hatású sci-fi franchise-a, ugyanakkor a rajongók máig vitatkoznak arról, melyik sorozat jelenti az ideális kiindulópontot az új nézők számára, hiszen egyesek az eredeti szériát ajánlják, mások inkább Az új nemzedékre vagy a frissebb produkciókra, köztük a Különös új világokra esküsznek.

Létezik azonban egy alternatív belépési pont is, amely nem igényel több évnyi televíziós előismeretet, és amelyet J.J. Abrams neve fémjelez, aki egy háromrészes mozifilmes újraindítással adott új lendületet a márka számára.

A 2009-es reboot előtti időszak

A 2009-es reboot előtt a Star Trek nehéz időszakot élt, mivel a Nemezis nem aratott osztatlan sikert, az Enterprise sorozatot pedig elkaszálták, így új produkció nem szerepelt a tervek között, ami komoly kihívás elé állította a Paramount vezetését. Gail Berman akkori stúdióelnök ezért Abramst kérte fel egy új film elkészítésére, aki az Mission Impossible III írópárosával, Alex Kurtzmannel és Roberto Orcival közösen dolgozta ki a koncepciót, majd a forgatókönyv elolvasása után maga is rendezőként csatlakozott a projekthez – emelte ki a Collider.

Abrams később a Sötétségben című folytatást is dirigálta, míg a harmadik rész, a Mindenen túl esetében producerként felügyelte a munkát, ugyanakkor kreatív befolyása mindvégig meghatározó maradt.

Merészt döntést hoztak

Az alkotók merész döntést hoztak, amikor az eredeti sorozat legénységére építették a történetet, ám egy alternatív idősíkba helyezték az eseményeket, amely akkor jön létre, amikor a Romulán Néró visszautazik az időben, hogy megölje Spockot, és hajója elpusztítja a U.S.S. Kelvin űrhajót James T. Kirk születésének pillanatában.

Ez a narratív fordulat lehetővé tette, hogy az alkotók tiszteletben tartsák a korábbi kánont, miközben teljesen új történetet meséljenek el, így született meg az úgynevezett Kelvin-idővonal, amely friss perspektívából mutatta be az ikonikus karaktereket.

Chris Pine jó választás volt

A trilógia egyik legnagyobb erőssége a szereplőválogatás volt, hiszen Chris Pine magabiztos és karizmatikus Kirkje egyszerre sugároz vakmerőséget és erkölcsi elhivatottságot, míg Zachary Quinto Spockja hitelesen jeleníti meg a logika és az emberi érzelmek közötti belső vívódást.

Emellett az új idővonal lehetőséget adott arra, hogy a karakterkapcsolatok is eltérjenek a megszokottól, így Spock és Uhura romantikus szálat kapott, Kirk és Spock barátsága pedig fokozatosan, egy teljes film alatt bontakozott ki, miközben Hikaru Sulu is hangsúlyosabb szerephez jutott, különösen a Sötétségben emlékezetes jeleneteiben. Bár Abrams, Kurtzman és Orci kreatív irányítása nélkül aligha születhetett volna meg ez a megújulás, a közönséget végső soron a színészek játéka győzte meg arról, hogy ez az új megközelítés működőképes.

Fontos siker volt a széria számára

A filmek kritikai és pénzügyi sikere nemcsak a mozis szériát stabilizálta, hanem hosszú távon is hatással volt a franchise alakulására, mivel Kurtzman később kulcsszerepet vállalt a Star Trek Discovery fejlesztésében és a második évadtól showrunnerként is irányította a sorozatot.

Ennek nyomán született meg a Különös új világok, ugyanakkor a Picard és a Starfleet Academy is az ő közreműködésével került képernyőre, és ezek a produkciók a reboothoz hasonlóan a hagyományok tiszteletben tartása mellett új irányokat kerestek.

A Kelvin-idővonal trilógia 2025-ben is kiváló választás azok számára, akik most ismerkednének a Star Trek univerzumával, mivel a klasszikus figurákat korszerű, látványos formában mutatja be, és nem követeli meg a több évtizedes háttértudást. Ugyanakkor miközben a Paramount újabb mozifilm indítását tervezi, kérdéses, hogy sikerül-e megismételni azt a történetmesélési és szereplőgárda közötti összhangot, amely Abrams vízióját emlékezetessé tette.