Az HBO az elmúlt években számos emlékezetes thriller minisorozattal bizonyította, hogy rövid formátumban is képes maradandót alkotni, és a The Night Of, az Éles tárgyak, a Mare of Easttown vagy éppen A Pingvin sikere után most a DTF St. Louis is gyorsan a csatorna egyik kiemelkedő produkciójává vált.

A Steven Conrad által jegyzett, hét részes széria már 88 százalékos értékelést szerzett a Rotten Tomatoes oldalán, miközben egyre elkötelezettebb rajongótábort épít maga köré, amelyet a különleges hangvétel és a kiszámíthatatlan fordulatok tartanak izgalomban.

Az első epizódok

A történet középpontjában Clark Forrest, a szabálykövető és látszólag kiegyensúlyozott tévés időjós áll, akit Jason Bateman alakít, valamint barátja, a közvetlen és szerethető Floyd Smernitch, akit David Harbour formál meg, miközben Clark tökéletesnek tűnő életét Floyd és felesége, Carol Love-Smernitch jelenléte kezdi ki alaposan. Bár Clark sikeres karriert és harmonikus családi hátteret tudhat magáénak, a barátság fokozatosan olyan irányt vesz, amely veszélybe sodorja mindazt, amit addig felépített.

Az első epizódok még egy középkorú férfibarátság árnyalt, helyenként ironikus bemutatására koncentrálnak, ugyanakkor a cselekmény hamar gyilkossági rejtéllyé alakul, amikor a három főszereplő egyike különösen rejtélyes körülmények között holtan kerül elő – írja a Collider.

Sok a titok

A nyomozást Donoghue Homer és Jodie Plumb detektívek vezetik, akiket Richard Jenkins és Joy Sunday alakít, és akik gyorsan rájönnek arra, hogy a látszólag átlagos kertvárosi szülők valójában számos titkot rejtegetnek.

Ezek közül több is egy DTF St. Louis nevű társkereső alkalmazáshoz kapcsolódik, amely házaspárokat bátorít házasságon kívüli kapcsolatokra, miközben az epizódok nem lineáris szerkezetben, visszaemlékezésekkel és jelen idejű nyomozással váltakozva bontják ki az eseményeket.

Nem olyan a sorozat, mint amilyennek látszik

A sorozat első pillantásra ártalmatlan alaphelyzetből indul, ám a fokozatosan felépített csavarok és az egymásnak ellentmondó nézőpontok olyan narratív feszültséget teremtenek, amely folyamatos figyelmet követel a nézőtől.

A karakterek többrétegűek, a felszín alatt egészen más motivációk és indulatok húzódnak meg, ráadásul több megbízhatatlan elbeszélő is formálja a történetet, ami tovább növeli a bizonytalanságot. Emellett a sötét témák ellenére végig jelen van egy finoman abszurd humor, amely sajátos egyensúlyt teremt a drámai és ironikus elemek között.

David Harbour karaktere

Jason Bateman ezúttal is ügyesen ötvözi komikus múltját a drámai szerepekben szerzett tapasztalataival, így egy erkölcsileg nehezen besorolható figurát formál meg, aki egyszerre kelt együttérzést és gyanakvást. David Harbour karaktere ezzel szemben szerethető idealistaként jelenik meg, aki jobb hellyé szeretné tenni a világot, még ha döntései nem is mindig bizonyulnak helyesnek.

A legösszetettebb alakítást azonban Linda Cardellini nyújtja, mivel Carol figurája epizódról epizódra új megvilágításba kerül, és a nézőben folyamatosan felmerül a kérdés, hogy elhanyagolt feleségről vagy tudatosan manipuláló asszonyról van-e szó. A mellékszereplők, köztük Jenkins és Sunday nyomozópárosa, valamint Peter Sarsgaard rövidebb, de emlékezetes felbukkanása tovább erősítik a produkciót.

A DTF St. Louis sikere

A DTF St. Louis sikeréhez nagyban hozzájárul Conrad átgondolt és kreatív rendezése, amely teret enged a történet lassú kibontásának, miközben végig fenntartja a feszültséget, és arra ösztönzi a nézőt, hogy ne csupán a gyilkos kilétére, hanem a barátság tragikus széthullásának okaira is választ keressen.

Mivel egyszeri, lezárt minisorozatról van szó, a történet várhatóan minden fontos kérdést megválaszol a fináléban, ugyanakkor az odáig vezető út is intenzív és kiszámíthatatlan élményt ígér.