Miután a Peacock streamingplatform hosszú ideje tervezett Battlestar Galactica-újragondolása végül nem valósul meg, érdemes visszatekinteni arra a változatra, amely valóban működőképesnek bizonyult, és amely sokak szerint minden idők egyik legjobb televíziós drámájává vált.

Ronald D. Moore 2004-ben indult sorozata erős érvként szolgált amellett, hogy egy klasszikus széria újraértelmezése nemcsak indokolt, hanem művészileg is sikeres lehet, különösen akkor, ha az alkotók mernek radikális döntéseket hozni.

Az 1978-as eredeti Battlestar Galactica

Az 1978-as eredeti Battlestar Galactica inkább a Star Wars sikerhullámát meglovagló, kalandközpontú űropera volt, amely az első évad után el is tűnt a képernyőről, és csupán kultikus rajongótábort tudott fenntartani.

Ezzel szemben a 2000-es évek közepén készült reboot jóval összetettebb univerzumot épített fel, amely a terrorizmus elleni háború, a politikai korrupció és a mesterséges intelligenciától való félelem kérdéseit is beemelte a cselekménybe, miközben a karakterek személyes drámái is hangsúlyosabbá váltak.

A történet a távoli jövőben játszódik

A történet a távoli jövőben játszódik, ahol az emberiség Tizenkét Kolóniának nevezett civilizációját a Cylonnak nevezett, emberek alkotta androidok pusztító támadása semmisíti meg, így a túlélők a Battlestar Galactica fedélzetén keresnek új otthont. Bár a flottán belül komoly feszültség húzódik Laura Roslin elnök és William Adama parancsnok között, a túlélés kulcsa a vakmerő vadászpilóták kezében van, köztük Kara Thrace hadnagyé, akit mindenki Starbuck hívójelen ismer – írta a Collider.

A szerep újraértelmezése már a kezdetektől vitát kavart, hiszen az eredeti sorozatban Dirk Benedict alakította Starbuck egy nőcsábász, vagány pilóta volt, akit gyakran hasonlítottak Han Solóhoz.

Moore tudatosan akart eltávolodni ettől az archetípustól, és később úgy fogalmazott, hogy „Starbuck nővé tétele egy módja volt annak, hogy elkerüljem azt a bizonyos aranyszívű csibész pilóta klisét”, amely szerinte túlságosan ismerős lett volna a nézők számára.

A döntés heves ellenállást váltott ki, ráadásul nemcsak a rajongók egy része, hanem maga Benedict is bírálta az irányváltást, és egy indulatos bejegyzésben azt írta, hogy „Starbuck is a mai társadalomban élő legtöbb férfi sorsára jut”. Katee Sackhoffot a 2004-es San Diegó-i Comic Conon kifütyülték, sőt a premier előtt halálos fenyegetéseket is kapott, ami jól mutatja, milyen indulatokat gerjesztett a nemcserével járó újragondolás.

Starbuck karaktere

Moore később elárulta, hogy Sackhoff eredetileg nem is volt első számú jelölt, mivel a producerek harmincas évei közepén járó, kifejezetten katonás megjelenésű színésznőt kerestek, ugyanakkor a meghallgatások során Sackhoff teljesítménye mindenkit meggyőzött.

Az alkotó szerint a színésznő „sok más jelentkező mellett próbált a szerepre, és egyszerűen mindenkit lenyűgözött”, majd hozzátette, hogy „szerencsések voltunk, hogy végül elvállalta a szerepet”.

Starbuck karaktere rövid időn belül a sorozat egyik legösszetettebb figurájává vált, hiszen vakmerősége mögött mély személyes traumák húzódtak meg, többek között titkos vőlegénye, Zak Adama halála és egy beosztott pilóta elvesztése, amelyek állandó bűntudattal terhelték. Forrófejűsége és önpusztító hajlama ugyanakkor együtt járt rendíthetetlen lojalitásával, és a későbbi évadokban feltárt bántalmazó gyermekkora még árnyaltabbá tette személyiségét.

A sorozat későbbi évadai

Különösen erős dinamikát adott a történetnek az Adama családdal ápolt kapcsolata, hiszen Zak halála ellenére Kara és Lee Adama között fokozatosan romantikus érzelmek bontakoztak ki, amelyek a Cylon megszállást követően is újra és újra felszínre törtek. Bill Adama parancsnok idővel lányaként tekintett Starbuckra, és erkölcsi iránymutatást nyújtott számára, ami tovább mélyítette a karakter érzelmi ívét.

Bár a sorozat későbbi évadai megosztóbb fogadtatásban részesültek, és Starbuck rejtélyes eltűnése, majd visszatérése sok néző szerint megtörte a történet következetességét, Sackhoff alakítása végig erős maradt, és még a legvitatottabb fordulatokat is hitelessé tette.

A színésznő azóta több sci-fi franchise-ban is maradandót alkotott, hiszen Bo-Katan Kryze hangjaként, majd élőszereplős megformálójaként a Star Wars univerzumában is bizonyított, emellett a Riddick folytatásában Vin Diesel oldalán is emlékezetes teljesítményt nyújtott.

Húsz év elteltével egyértelműnek tűnik, hogy a kezdetben vitatott szereposztás nem gyengítette, hanem éppen megerősítette a Battlestar Galactica örökségét, és Starbuck figurája máig meghatározó példája annak, hogyan lehet egy klasszikus karaktert merész, mégis működő módon újraértelmezni.