Bár a Jurassic World: Újjászületés nem váltotta meg a világot, mégis sikerült kijavítania egy olyan alapvető hibát, amelyet a Chris Pratt főszereplésével készült előző trilógia mindhárom része elkövetett, és amely hosszú évek óta zavarta a rajongók egy részét.

A Jurassic World-filmek pénzügyi szempontból hatalmas sikert arattak, ugyanakkor kritikai megítélésük jóval visszafogottabb volt, és a legtöbb rangsorban a Jurassic Park-sorozat gyengébb darabjai közé sorolják őket.

Az Újjászületés, amely önálló folytatásként a Chris Pratt-féle történetszál eseményei után játszódik, nem élesztette újjá látványosan a franchise-t, azonban egy kulcsfontosságú elemhez visszanyúlt, amely már a Jurassic Park III óta hiányzott a sorozatból.

Sokat változott a széria

Az eredeti trilógia a dinoszauruszokat alapvetően állatokként kezelte, hiszen a történet középpontjában egy őslénypark, tulajdonképpen egy zoológiai rezervátum állt, ahol az ember szembesült a természet kontrollálhatatlanságával.

Ezzel szemben a Jurassic World epizódjai sokszor slasherfilmek gonosztevőiként, sőt időnként már-már emberi tulajdonságokkal felruházott szereplőkként ábrázolták a dinoszauruszokat, ami jelentősen tompította a természetes félelem érzetét.

Az eredeti filmek egyik legerősebb motívuma az volt, hogy az ember rádöbben, már nem ő áll a tápláléklánc csúcsán, amikor egy ősi ragadozóval találja szembe magát. Ehhez képest az Indominus rex, az Indoraptor vagy a Giganotosaurus a World-trilógiában szinte „gonosz zseniként” viselkedett, akik tudatosan vadásztak a főhősökre, és nem pusztán ösztöneik vezérelték őket – emeli ki a ScreenRant.

Ez a film most más

Amikor ezek a lények célzottan üldözték a szereplőket, ráadásul sokszor anélkül, hogy valóban zsákmányul ejtették volna őket, a fenyegetés könnyen felcserélhetővé vált volna egy nagykéssel hadonászó emberi antagonistával, ami jelentősen csökkentette a koncepció egyediségét.

A Jurassic World: Újjászületés ezzel szemben még a genetikailag módosított Distortus rexet is valódi állatként mutatja be, amely nem személyes bosszú vagy kifinomult terv alapján támad, hanem azért, mert éhes, területet véd vagy ösztönösen reagál.

Ez a megközelítés újra azt az elemi rettegést helyezi előtérbe, amely abból fakad, hogy valaki rossz helyen van rossz időben, és egy kiszámíthatatlan, kontrollálhatatlan ragadozóval találkozik. Emellett a film több jelenetben hangsúlyozza, hogy a szereplők későn ismerik fel saját jelentéktelenségüket a természet erőivel szemben, ugyanakkor ez az erény önmagában nem volt elegendő ahhoz, hogy a produkció kiemelkedjen a mezőnyből.

Az értékelések vegyesek

A Rotten Tomatoes oldalán elért 50 százalékos értékelés is jelzi, hogy a Újjászületés nem tudta visszahozni a franchise-t a kritikai elismerés élvonalába, és bár a dinoszauruszok ábrázolása végre visszatért a gyökerekhez, a film túlságosan erősen támaszkodik a Spielberg-féle klasszikusok előtti tisztelgésekre. Ennek ellenére a történetvezetés túlságosan ragaszkodik a bevált formulákhoz, és nem vállal elég kockázatot ahhoz, hogy valódi megújulást hozzon.

Az Újjászületésnej a korábbi epizódok után kiemelkedőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy új lendületet adjon a sorozatnak, azonban végül csupán egy óvatos lépést tett a helyes irányba.

Ugyanakkor az, hogy a dinoszauruszok ismét félelmetesek, talán elegendő alapot teremthet ahhoz, hogy a stúdió zöld utat adjon egy újabb folytatásnak, amely már bátrabban építhet erre a visszatalált, természetközeli horrorhangulatra.