Elég csak a Némó nyomában, a Toy Story 3 vagy a Fel legemlékezetesebb pillanataira gondolni, és máris világos, miért ragadt rá a stúdióra az a címke, hogy „az animációs műhely, amely mindig megríkat”.

Ugyanakkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a Pixar nemcsak érzelmes történetekben erős, hanem a tiszta, felszabadult komédiában is – és ezt bizonyítja a stúdió harmincadik nagyjátékfilmje, az Agyugrász.

A filmet Daniel Chong rendezte, aki korábban a Cartoon Networknél futó We Bare Bears alkotójaként vált ismertté, és akinek sajátos, kissé szürreális humora most is markánsan érezhető. Az Agyugrász alapötlete egyszerre idézi meg az Avatar koncepcióját és a Pixar klasszikus „mi lenne, ha…?” típusú történeteit: mi történne, ha egy ember tudata egy állat testébe költözne, hogy belülről próbálja megmenteni a természetet?

A sztori is érdekes

A történet főhőse Mabel (Piper Curda), aki gyermekkora óta szenvedélyesen rajong az állatokért, és ezt a szeretetet nagymamájától, Tanaka nagymamától (Karen Huie) örökölte. Felnőttként, immár 19 éves egyetemistaként, továbbra is a természet védelméért küzd, miközben városának polgármestere, Jerry Generazzo (Jon Hamm) autópálya-bővítést tervez éppen azon az erdei tisztáson, ami Mabel számára személyes emlékekkel és érzelmi kötődéssel teli helyszín.

A lány egy egyetemi kísérlet – az úgynevezett „Agyugrász” program – segítségével saját tudatát egy robot-hód testébe helyezi át, hogy az állatvilág tagjaként próbálja visszacsábítani a lakókat a veszélyeztetett területre.

Az állatok közösségét a hódok királya, George (Bobby Moynihan) vezeti, aki egyszerre szeretne felelős uralkodó lenni és megfelelni a természet rendjének. A mellékszereplők – köztük egy állandóan fáradt hód, Loaf (Eduardo Franco), egy hatalmas medve, Ellen (Melissa Villaseñor), valamint egy különösen laza gyík, Tom (Tom Law) – tovább erősítik a film humoros hangvételét, amely a kritika szerint a Pixar egyik legszórakoztatóbb vígjátékává emeli az alkotást.

Nagy film lett

Az eredeti kritika a Collider oldalán jelent meg, ahol a szerző hangsúlyozza, hogy az Agyugrász „a Pixar egyik legviccesebb filmje”, miközben képes mélyebb témákat is beemelni a cselekménybe anélkül, hogy azok elnehezítenék a történetet.

A film ugyanis nemcsak a természetvédelem kérdését érinti, hanem azt az érzést is, amikor valaki tehetetlennek érzi magát egy nyilvánvalóan hibás rendszerrel szemben, mégis megpróbál változtatni rajta.

A forgatókönyvet Jesse Andrews jegyzi, aki korábban a Luca társírója volt, és akinek stílusára most is jellemző a könnyed, mégis pontos karakterépítés. A hangszereposztás külön figyelmet érdemel: Jon Hamm komikusi oldalát csillogtatja meg, míg a szereplők között feltűnik Meryl Streep is, aki a Rovarok Királynőjének adja hangját, valamint Dave Franco, aki a történet utolsó harmadában kifejezetten energikus jelenlétével járul hozzá a cselekmény elszabadulásához.

Mi is várjulk már

A Pixar filmjei hagyományosan kiemelt figyelmet kapnak Magyarországon is, ahol az animációs alkotások – különösen a családi vígjátékok – stabil mozis közönséget vonzanak. Az Agyugrász március 6-án kerül a mozikba, így a hazai nézők is a nemzetközi premierrel egy időben láthatják majd, ami a globális forgalmazási modellnek köszönhetően ma már természetesnek számít.

A Pixar korábbi eredeti filmjei – például a Luca vagy a Soul – szintén jelentős érdeklődést váltottak ki a magyar piacon, ami alapján a Hoppers is komoly figyelemre számíthat.

Az Agyugrász egyszerre tisztelgés a Pixar három évtizedes öröksége előtt és bizonyíték arra, hogy a stúdió továbbra is képes friss, eredeti történetekkel előállni, amelyek nem folytatásokra vagy már ismert karakterekre építenek.

Bár érzelmi pillanatokban sincs hiány, a film legnagyobb ereje a felszabadult, ötletes humorban rejlik, amely emlékeztet arra, hogy a Pixar nemcsak könnyeket, hanem hangos nevetést is képes kiváltani – és talán éppen ez az, ami harminc film után is életben tartja a varázsát.