Márpedig pontosan ez történt az Archive című filmmel, amelyet Gavin Rothery rendezett első nagyjátékfilmes munkájaként, és amely 78 százalékos értékeléssel áll a Rotten Tomatoes oldalán. A produkció 2026-ban – évekkel az eredeti bemutató után – váratlanul az egyik legnagyobb streaming-sikerré vált.

A jelenségre a Collider cikke hívta fel a figyelmet, amely részletesen ismerteti a nézettségi adatokat és a film újrafelfedezésének okait. A portál a JustWatch statisztikáira hivatkozik, ami platform „4,500 streaming szolgáltatások” kínálatát követi nyomon, és a rangsort az alapján állítja össze, hogy a felhasználók hányan kattintanak egy adott film megtekintésére, teszik várólistára, vagy jelölik meg már látottként.

Erős számokat produkál

A beszámoló szerint az Archive jelenleg a 71. helyen áll a listán, ami elméletben azt jelenti, hogy a valaha elérhető összes film közül ennyire népszerű most globálisan. A film olyan ismert címeket előz meg, mint a Fekete telefon 2, a Sikoly 2 vagy A visszatérő. A JustWatch adatai szerint az Archive 5 napot töltött a TOP- 10-ben, és összesen 24 napja szerepel a TOP-100-ban.

A streaming-sikerhez az is hozzájárulhat, hogy a film könnyen hozzáférhető: elérhető a Netflix és a Prime Video előfizetői számára, emellett ingyenesen, reklámokkal nézhető a The Roku Channel és a YouTube kínálatában is.

Az Archive története a közeljövőben játszódik, és egy George nevű tudóst követ, akit Theo James alakít (a színész A majom kapcsán is ismert), míg feleségét, aki egy autóbalesetben életét veszti, Stacy Martin formálja meg (őt a A brutalista című alkotásból ismerhetik a nézők).

A film alapkoncepciója

A film alapkoncepciója szerint – a „nem éppen hátborzongató” mesterségesintelligencia-fejlesztéseknek köszönhetően – az elhunyt feleség emlékei digitálisan tárolhatók, és George meghatározott számú órán keresztül kommunikálhat vele. A gyászoló férj azonban nem hajlandó beletörődni a korlátozott lehetőségbe, ezért egy olyan robot megalkotásába kezd, amely képes lenne a felesége „archivált” változatát tartósan megőrizni.

A film nem csupán technológiai thriller, hanem a gyász, a szerelem és az emberi ragaszkodás természetéről is állít valamit, miközben felvillantja annak disztópikus lehetőségét, hogy gondolataink és érzéseink idővel vállalati tulajdonú adattá válhatnak. A cikk felveti a kérdést: vajon megérné-e „még 200 órát” kapni egy elhunyt szerettünkkel, ha ezért cserébe az életét egy algoritmus betanítására használnák fel? Bár a film nem szó szerint erről szól, a tudományos-fantasztikum egyre inkább olyan jövőképeket vizsgál, amelyek már nem pusztán elméletiek, hanem belátható közelségbe kerültek.

A magyaroknak várniuk kell

Külön figyelemre méltó, hogy az Archive eredetileg 2020-ban jelent meg, vagyis jóval azelőtt, hogy a mesterséges intelligencia a mindennapi közbeszéd egyik domináns témájává vált volna. A film tehát nem meglovagolta a trendet, hanem megelőzte azt. Gavin Rothery ráadásul nem teljesen ismeretlen a sci-fi világában: korábban koncepciós tervezőként dolgozott a Moon című filmen, amelyet Duncan Jones rendezett – ez a háttér komoly szakmai alapot adott első rendezéséhez.

Magyar nézői szempontból a film mostani sikere azért is érdekes, mert az AI kérdése idehaza is egyre intenzívebben jelenik meg a technológiai, gazdasági és kulturális diskurzusban, így egy olyan alkotás, amely évekkel korábban már a személyes emlékek digitalizálásának morális dilemmáit boncolgatta, különösen aktuálisnak hathat. A streamingplatformok hazai térnyerésével pedig egyre gyakoribb jelenség, hogy régebbi filmek utólag találnak rá új közönségükre – az Archive most pontosan ezt az utat járja be. Az egyetlen gond, hogy a sci-fi jelenleg nem része a magyar kínálatnak.