A Mindhunter Fincher második együttműködése volt a Netflixszel a Kártyavár után. Bár nem robbant be azonnal a mainstream köztudatba, mint elődje, fokozatosan rendkívül lojális rajongótábort épített ki magának, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a sorozat két évada alatt egyetlen gyenge epizód sem készült.

A 19 részből álló, két évados történet végig ugyanazt a kérlelhetetlen minőséget tartja. Egy krimisorozat esetében ez szinte példátlan teljesítmény, hiszen a műfaj nagyjai is gyakran megbotlanak töltelékepizódok, egyenetlen karakterívek vagy tónusbeli kisiklások miatt. A Mindhunter azonban már a pilot epizódtól kezdve kijelöli saját hangját, és attól a legkisebb mértékben sem tér el.

A történet középpontjában Holden Ford FBI-ügynök (Jonathan Groff) áll, akinek kíváncsisága a bűnözői pszichológia iránt új utakra vezeti. Társa, Bill Tench (Holt McCallany) és a pszichológus Wendy Carr (Anna Torv) oldalán sorozatgyilkosokat interjúvolnak meg annak érdekében, hogy megértsék gondolkodásukat. Az alapkoncepció egyszerű, a kivitelezés azonban kifogástalan: a sorozat nem a sokkoló jelenetekre épít, hanem a feszült, elemző beszélgetésekre, amelyek épp visszafogottságuk miatt válnak igazán nyugtalanítóvá.

Végig erős marad a sorozat

A ScreenRant elemzése külön kiemeli, hogy a sorozat 19 epizódja során a Mindhunter soha nem esik vissza minőségben. Két évadon és 19 epizódon keresztül a sorozat egyszer sem gyengül, ami különösen figyelemre méltó egy lassú tempójú, nagyrészt párbeszédekre épülő krimidráma esetében.

A produkció inkább hasonlít egy gondosan megkomponált, 19 órás filmre, mint hagyományos epizodikus sorozatra, ami nagyban köszönhető Fincher precíz, filmes igényességű rendezésének. A rendező több epizódot – köztük a pilotot – maga dirigált, és vizuális, valamint hangulati szempontból is ő fektette le az egész széria alapjait. A visszafogott színpaletta, a kontrollált kameramozgás és a már-már fojtogató pontosságú képi kompozíció mind az ő kézjegyét viseli.

A sorozat ugyan nem igényelt látványos CGI-effekteket, mint például a Stranger Things, az One Piece vagy a Vaják, mégis rendkívül költséges vállalkozásnak bizonyult. A beszámolók szerint az epizódonkénti 8-10 millió dolláros büdzsé is hozzájárult ahhoz, hogy a harmadik évad végül ne valósuljon meg.

Fincher egy 2024-es interjúban a Comicbook-nak így fogalmazott: „Nem tudtuk befejezni az ívet, de ez egy kockázat volt. Egy drága sorozat, nagyon drága. Addig mentünk, amíg valaki végül azt nem mondta: ‘Nincs értelme így gyártani ezt a sorozatot, hacsak nem csökkentitek a költségvetést, vagy nem teszitek populárisabbá, hogy többen nézzék.’ Mi nem akartunk változtatni a megközelítésünkön, így tisztelettel közölték velünk, hogy lezárják.’”

A magyar vonatkozás

Magyar vonatkozásban is érdekes jelenség figyelhető meg: a hazai nézők körében kifejezetten népszerűek a pszichológiai mélységű, komor hangulatú krimisorozatok a Netflix kínálatában, és a Mindhunter rendszeresen felbukkan ajánlólistákon, filmes közösségi csoportokban, illetve „rejtett gyöngyszemeket” bemutató összeállításokban.

A magyar közönség – amely az elmúlt években a skandináv noir és az igényes bűnügyi drámák iránt is nyitottnak bizonyult – különösen értékeli az olyan, lassan építkező, intellektuális tartalmakat, amelyek nem a sokkolásra, hanem a gondolkodásra helyezik a hangsúlyt.

A Mindhunter nem csupán egy újabb krimisorozat a streamingkorszak kínálatában, hanem egy olyan, következetesen magas színvonalú alkotás, amely két évadon át képes volt fenntartani a 10/10-es minőséget – mindezt kompromisszumok nélkül. Bár a történet lezáratlan maradt, a sorozat így is maradandó nyomot hagyott a televíziós krimidráma történetében, és sokak számára ma is etalonnak számít.