A hírt felesége, Luciana Duvall közölte a nyilvánossággal egy Facebook‑bejegyzésben. A színész pályafutása több mint hat évtizedet ölelt fel, és olyan ikonikus filmekben nyújtott felejthetetlen alakítást, mint A Keresztapa, az Apokalipszis most, a Network vagy a A nagy Santini. Oscar‑díját a Tender Mercies című filmért kapta, és összesen hét alkalommal jelölték az Akadémia díjára.

Duvall természetes, nyers játéka egy egész színészgeneráció stílusát határozta meg, olyan nevekkel együtt, mint Robert De Niro, Dustin Hoffman vagy Gene Hackman. Francis Ford Coppola egyszer így jellemezte őt a New York Timesnak: „Egy bizonyos ponton nehéz megmondani a különbséget a főszereplők és a nagy karakterszínészek között.”

A Boo Radley‑től Tom Hagenig – egy karrier, ami újra és újra megújult

Duvall első nagyvásznas szerepe az 1962‑es To Kill a Mockingbird volt, ahol a titokzatos Boo Radleyt alakította. Bár a kezdet erős volt, karrierje csak a ’70‑es évekre lendült igazán fel. 1969‑ben Francis Ford Coppolával dolgozott Az esőemberek című filmen, majd 1970‑ben Robert Altman MASH című klasszikusában Frank Burns szerepét kapta meg. George Lucas kísérleti sci-fijében, a THX 1138-ban is feltűnt.

A nagy fordulópont

A fordulópontot azonban 1972 hozta el: A Keresztapa Tom Hagenjeként vált világhírűvé, és első Oscar‑jelölését is ezért kapta. A szerepet a The Godfather: Part II-ben is megismételte. Coppolával később a The Conversation és az Apocalypse Now forgatásán is együtt dolgozott, utóbbiban hangzott el legendás mondata: „I love the smell of napalm in the morning.”

A ’70‑es és ’80‑as években Duvall egyre több főszerepet kapott. A nagy Santini (1980) hozta meg számára első legjobb férfi főszereplő jelölését, majd 1984‑ben a Tender Mercies csendes, részletgazdag alakításáért elnyerte az Oscar‑díjat.

Film, televízió, rendezés – Duvall minden műfajban maradandót alkotott

A színész nemcsak filmekben, hanem televíziós produkciókban is kiemelkedőt nyújtott. A Lonesome Dove és a Broken Trail című minisorozatokért Emmy‑jelöléseket kapott, utóbbiért két díjat is elnyert. A ’90‑es és 2000‑es években olyan filmekben szerepelt, mint a The Natural, a Colors, a Days of Thunder, a Geronimo, a Deep Impact, a Gone in Sixty Seconds vagy a The Sixth Day.

1997‑ben rendezte és főszerepelte a Az apostol című filmet, amiért újabb Oscar‑jelölést kapott. A Variety szerint a film „a legjobb független alkotások közé tartozik”, és Duvall kettős szerepben – színészként és rendezőként – is elismerést aratott.

Későbbi éveiben sem lassított: a Get Low, a Crazy Heart, az Open Range, a Secondhand Lions, a We Own the Night és The Judge mind bizonyította, hogy Duvall idős korában is ugyanolyan erővel és jelenléttel játszott, mint pályája csúcsán. A The Judge című filmért hetedik Oscar‑jelölését kapta. Utolsó jelentős szerepei között volt a 2022‑es Halványkék szemek.

Egy élet a színpadon és a kamerák előtt

Duvall San Diegóban született, egy haditengerészeti ellentengernagy fiaként. Gyermekkorát több államban töltötte, majd a Principia College elvégzése és katonai szolgálata után Sanford Meisnernél tanult színészetet New Yorkban. Baráti köre olyan nevekből állt, mint Gene Hackman és Dustin Hoffman – írja a Variety.

A ’60‑as években színházi és televíziós szerepekből élt, majd a ’70‑es évekre Hollywood egyik legmegbecsültebb karakterszínészévé vált. Pályafutása során westernben, krimiben, drámában, vígjátékban és történelmi filmben is maradandót alkotott.

Duvall mögött egy hatalmas életmű marad, amely generációk színészeit inspirálta. Felesége, Luciana Pedraza gyászolja, akivel együtt szerepelt az Assassination Tango című filmben.