A film, amit sokan egyszerre szeretnek és gyűlölnek, újra a figyelem középpontjába került, miközben a rajongók nosztalgiával idézik fel a ’90‑es évek egyik legnagyobb blockbustere, az Armageddon kaotikus, mégis szórakoztató világát.

A történet mára legendássá vált: egy csapat keménykötésű olajfúró kapja a feladatot, hogy a NASA segítségével fúrjanak lyukat egy Föld felé tartó aszteroidába, és nukleáris bombát helyezzenek el benne, mielőtt az elpusztítaná a bolygót.

Ben Affleck évek óta gúnyolja a film logikáját

Az Armageddon egyik legismertebb utóélete Ben Affleck kritikáihoz kötődik. A színész többször is viccet csinált a film alapfeltevéséből, különösen abból, hogy a NASA inkább olajfúrókat képez ki űrhajósnak, mintsem fordítva. „Affleck híresen kigúnyolta a film logikáját — különösen azt az ötletet, hogy könnyebb olajfúrókat kiképezni űrhajósnak, mint űrhajósokat megtanítani fúrni.”

A színész azt is megkérdőjelezte, miért ordít mindenki folyamatosan, és többször viccelődött a film „teljes káoszán”.

A szereplőgárda ma is elképesztő

Az Armageddon nemcsak a látvány miatt vált kultikussá, hanem a sztárparádé miatt is. A filmben Ben Affleck mellett olyan nevek szerepelnek, mint:

• Bruce Willis (Harry Stamper)
• Liv Tyler (Grace Stamper)
• Billy Bob Thornton (Dan Truman)
• Steve Buscemi (Rockhound)
• Owen Wilson (Oscar Choi)
• Michael Clarke Duncan (Bear)
• William Fichtner (Willie Sharp ezredes)

A Collider így fogalmaz: „Ha lehántjuk róla a tudományos logikát (kérjük, tegyük), akkor tiszta maximalista mozi marad A‑listás szereplőkkel. Hatalmas robbanások. Hatalmas érzelmi jelenetek. Hatalmas Aerosmith‑balladák.” A cikk szerint ez „a valaha készült legkevésbé visszafogott film”, és ez tulajdonképpen dicséret.

A Collider kritikája szerint az Armageddon „túlzsúfolt, de tagadhatatlanul szórakoztató szelete a Michael Bay‑féle káosznak”,
amely egyszerre készteti a nézőt szemforgatásra és hangos nevetésre. A film alapötlete mindig is abszurd volt, és a kritika megjegyzi „a fúrás egyszerűen nem túl filmszerű.” Ennek ellenére Bay teljes erővel ráfeküdt a „férfiak küldetésen” hangulatra, a drámai zenére és a monumentális jelenetekre.

Az Armageddon nem tudományos film, nem realista dráma, és nem is akar az lenni. Egy korszak lenyomata, amikor a blockbusterek a túlzásra épültek, és amikor a nézők egyszerre vágytak könnyfakasztó melodrámára és világmegmentő akcióra. És ebben a műfajban az Armageddon még mindig verhetetlen.