A vizsgálat jelentősége abban rejlik, hogy a kutatók a teljes népesség adatait elemezhették, így külön tudták választani az életkor, a naptári időszak és a születési kohorsz hatásait.

„Ezek az eredmények azt jelzik, hogy az autizmus férfi‑nő aránya idővel és a diagnózis életkorának növekedésével csökkent. Ez a férfi‑nő arány tehát lényegesen alacsonyabb lehet, mint korábban gondolták, olyannyira, hogy Svédországban felnőttkorra már nem is különböztethető meg. Ezek a megfigyelések rámutatnak arra, hogy vizsgálni kell, miért kapnak a női páciensek később diagnózist, mint a férfiak.”

A késői diagnózis súlyos következményekkel járhat

A tanulmány eredményei összhangban állnak azokkal a kutatásokkal, amelyek szerint a nők autizmusát gyakran nem ismerik fel, vagy csak jóval később diagnosztizálják. Egy kapcsolódó szerkesztőségi írásban Anne Cary, autista beteg és betegjogi aktivista hangsúlyozta, a mostani eredmények megerősítik a diagnosztikai gyakorlat hiányosságairól szóló aggodalmakat.

Cary szerint a kutatás segít megkérdőjelezni azt a régóta fennálló elképzelést, miszerint az autizmus sokkal gyakoribb a férfiaknál. Ugyanakkor figyelmeztetett: „amíg az autista nők pontos diagnózisra várnak, nagy valószínűséggel (félre)diagnosztizálják őket pszichiátriai kórképekkel, különösen hangulati és személyiségzavarokkal, és kénytelenek saját magukért kiállni, hogy megfelelően lássák és kezeljék őket: autista betegekként, éppoly autistaként, mint férfi társaikat.” – idézi a ScienceDaily

A szakértők szerint a késői felismerés nemcsak a megfelelő támogatáshoz való hozzáférést késlelteti, hanem hosszú távú mentális egészségügyi problémákhoz is vezethet.

A kutatás egyértelmű üzenete: a diagnosztikai rendszereknek alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy az autizmus megjelenése nemtől függően eltérő lehet, és a nők esetében gyakran rejtettebb formában jelentkezik.