A gyakorlatban azonban egészen másról van szó: egy olyan sci-fi thrillerről, ami pontosan érti, hogy a történet valódi ereje nem az időutazás, hanem azok az emberek, akik kétségbeesetten próbálják használni.

A 2016-ban bemutatott dél-koreai sorozatot az elmúlt évtized egyik legjobb k‑drámájaként tartják számon, és nem véletlenül. Ahogy a Csillagok között, úgy a Jel is az időt drámai eszközként, nem pedig logikai rejtvényként kezeli: a szereplők az idő ellen küzdenek, gyakran óriási személyes árat fizetve.

Egy időutazós alapötlet, ami tudja, mikor kell háttérbe húzódnia

A történet középpontjában Park Hae-young (Lee Je-hoon) áll, egy bizalmatlan, zárkózott profilozó, akinek életét meghatározta bátyja igazságtalan gyilkossági ítélete. A család széthullott, Hae-young pedig örökre elveszítette a hitét abban a rendszerben, amelyben dolgozik. Minden megváltozik, amikor talál egy régi rendőrségi walkie-talkie-t, amin keresztül Lee Jae-han (Cho Jin-woong) nyomozó szól hozzá – a múltból.

A sorozat nem magyarázza túl a jelenséget: nincs tudományos háttér, nincs hosszú expozíció. A kapcsolat véletlenszerűen, gyakran félbeszakadva jön létre, mintha a készítők a készüléket inkább a sors eszközének tekintenék, mint sci-fi kütyünek.

Hae-young a múltból érkező információk segítségével olyan hideg ügyeket old meg, amelyek korábban megoldhatatlannak tűntek. Ennek eredményeként létrejön egy különleges egység, amelyet Cha Soo-hyun (Kim Hye-soo) vezet – ő 15 éve próbálja kideríteni, mi történt Jae-hannal, aki rejtélyesen eltűnt. Nem tudja, hogy Jae-han beszél Hae-younggal; csak azt tudja, hogy sosem tudta elengedni.

Három főszereplő, három tökéletesen megírt karakter

A Jel egyik legnagyobb erénye, hogy nem kényszeríti a nézőt kedvenc választására. Mindhárom főszereplő kivételesen magas színvonalon megírt és eljátszott karakter: Jae-han a sorozat erkölcsi motorja: hangos, kitartó, megalkuvást nem tűrő alak, aki akkor sem fordítja el a fejét, ha személyes árat kell fizetnie.

Soo-hyun csendes méltósággal és tekintéllyel jelenik meg, ahogy a naiv újoncból kiábrándult, mégis rendíthetetlen nyomozóvá válik. Hae-young érzelmi stabilitást és törékenységet hoz: igazságot akar, de már nem hisz benne.

A sorozat fájdalomstruktúrája is lenyűgöző: az elején Jae-han kerül a középpontba, később Soo-hyun gyásza dominál, a végén pedig Hae-young múltjával kell szembenézni. Még akkor is összetartozónak érezzük őket, amikor nincsenek közös jeleneteik.

Valós bűnügyek, amelyek nem mindig végződnek igazsággal

A Jel epizódjai valós dél-koreai bűncselekményekből merítenek, köztük olyanokból is, amelyek máig fájó társadalmi sebek. A sorozat nem kezeli ezeket 42 perces rejtvényként: vannak részleges sikerek, és vannak olyan esetek, ahol semmilyen igazság nem születik. Ez tudatos döntés.

A Jel világában az időutazás sem képes megjavítani egy alapvetően hibás rendszert: a korrupció tovább él, a hatalom tovább védi önmagát, és néha a „helyes” döntés is rosszabb következményekhez vezet.

Miért marad velünk a Jel?

A sorozat személyessége különbözteti meg a műfaj többi darabjától. Nem arról szól, hogy valaki megpróbál megmenteni egy embert, majd még egyet, majd rájön, hogy vannak veszteségek, amelyeket nem lehet visszafordítani. Soo-hyun Jae-han iránti érzései nem nagyívű romantikaként jelennek meg, hanem olyan szeretetként, amelynek talán sosem lesz lezárása. Hae-young és Jae-han kapcsolata pedig a bizalomra, tiszteletre és arra a reményre épül, hogy valaki más elkerülheti azt, amit ők átéltek.

Ahogy a Csillagok között, úgy a Signal is azt üzeni: a szeretet átutazik az időn, és nyomot hagy maga után. A sorozat befejezése szándékosan kétértelmű, ami sok nézőt megoszt, másokat viszont mélyen elégedetté tesz – és tökéletesen illeszkedik a történet filozófiájához. A Netflixen elérhető Jel nemcsak egy sci-fi thriller, hanem bizonyíték arra, hogy a műfaj mire képes, ha hagyja a karaktereit lélegezni.