Fia, Ethan Song mindössze 15 éves volt, amikor egy barátja otthonában – játék közben – véletlenül elsült egy fegyver, és a fiú meghalt. A család azóta próbál élni a hiánnyal, amelyet Kristin szavaival „semmi nem tud betölteni”.

2024-ben, 7 év után először állított karácsonyfát. A családi zoknikat is elővette, de végül nem akasztotta fel őket. „A fiam megkérdezte: ‘Lesznek valaha még zoknik?’” – meséli. A gyász még mindig ott van minden mozdulatban. „Az emberek nem értik, miért akarod kihagyni az ünnepeket. Csak túl akartam élni a napot. Felveszed a maszkot, mert az ünnepek alatt boldognak kell lenned. Az emberek nem akarnak együtt ülni a gyászoddal.”

Ethan 15 nappal korábban ünnepelte a születésnapját, épp levették a fogszabályzóját. Együtt reggelizett az édesanyjával, aki lefotózta a fiút, hogy elküldje férjének, Mike-nak. A fiú arról beszélt, hogy egy nap az egyetemre megy, majd a hadseregbe, és hogy „hét gyereket szeretne”. Aztán elment játszani – és soha nem tért haza.

A baleset és a nyomok, amik csak még több kérdést hagytak

A rendőrség szerint Ethan és barátja a barát apjának fegyvereivel pózoltak, videókat és képeket készítettek. A fegyverek ugyan el voltak zárva, a kulcsok a közelben voltak. A .357-es Magnum elsült, és a lövedék Ethan fejét érte. A hatóságok szerint a fiú saját maga lőtte meg magát, de a család ezt vitatja.

A barátot – mivel kiskorú volt – nem nevezték meg, de a hírek szerint gondatlanságból elkövetett emberöléssel és veszélyeztetéssel vádolták, végül pedig próbaidőt kapott. Kristin és férje, Mike másképp gyászoltak. Mike terápiára járt, futni kezdett, és zenés darabot írt a középiskolai zaklatásról, amit Ethan kedvességéről szóló történetek inspiráltak. „Próbálhatsz terápiát, gyógyszert, de ha elveszítesz egy gyereket, nem lehetsz tétlen, mert a borzalmas gondolatok beszivárognak” – mondja.

Kristin viszont összeomlott. „Izolálódni fogok” – döntötte el. „És inni fogok.” „Nem voltam nagy ivó, de délután négyre már innom kellett. A fájdalom olyan intenzív volt, hogy egész nap nem kaptam levegőt. Voltak napok, amikor öngyilkos gondolataim voltak.”

Azt mondja, falakat húzott maga köré, és eltávolodott két másik gyermekétől, Emilytől és Evantől. „Nem engedhettem magamhoz őket, mert tudtam, hogy a legrosszabb már megtörtént. Ha velük is megtörténik, az megölne.”

A fájdalomból küldetés lett

Kristin a gyászát cselekvésbe fordította: elkezdett küzdeni a fegyverek biztonságos tárolását előíró törvényekért. Helyi szinten sikerrel járt, országos szinten pedig az Ethan’s Law néven ismert javaslatot próbálja átvinni a Kongresszuson. „Nyolc éve csinálom, és amikor először mentem Washingtonba, a republikánusok szívesen találkoztak velünk. Idén a legtöbb iroda megtagadta a találkozót.”

A közösségi médiában rengeteg támadást kapott. Egy kommentelő azt írta, hogy neki kellett volna jobban vigyáznia a fiára. Kristin csak ennyit válaszolt: „Ne aggódj. Minden nap hibáztatom magam. Az én feladatom volt megvédeni Ethant, és kudarcot vallottam.”

A család szétesése és újraépítése

A Song család barátai közül sokan eltűntek. „A halált látták bennem. Elfordultak, és soha nem néztek vissza” – mondja Kristin. Mások viszont „mint a lovasság” érkeztek segíteni. Mike közelebb került Emilyhez, aki ápolónőként dolgozott a COVID idején. „Minden reggel lementem, reggelit készítettem neki, és bekapcsoltam a Taylor Swiftet” – meséli.

Kristin számára a fordulópont akkor jött el, amikor Evan – akkor végzős középiskolás – megkérdezte tőle: „Meg fogod bántani magad?” A nő ekkor jött rá, hogy ha ő meghal, Evan sem élné túl.

A megbékélés pillanata

2024 karácsonya volt az első, amit Kristin újra a családjával tudott tölteni. A közelgő évforduló előtt pedig felismerte, hogy évek óta úgy él, mint Forrest Gump a filmben: fut, megállás nélkül. „Ha abbahagyom – ha abbahagyom Ethan emlékének tiszteletét, ha abbahagyom, hogy megpróbáljam jóvátenni, hogy cserben hagytam –, meghalok.” – idézte a People.

Aztán egy nap felhívta Evant: „Készen állok megállni. Készen állok kedvesebb lenni magamhoz. Készen állok megbocsátani magamnak.” Evan csak ennyit mondott: „Olyan régóta vártunk erre.” Kristin ma már így fogalmaz: „Izgatott vagyok. Nem túlélő vagyok. Nem áldozat. Harcos vagyok. És készen állok továbblépni.”

Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége, hívja a 116-123, vagy a 06 80 820 111-es ingyenes számot, ahol a krízishelyzetben lévőket segítők nyújthatnak támogatást önnek.