A legendás kritikus már a premier idején felismerte a film jelentőségét, miközben Malick pályafutása továbbra is hullámzó fogadtatású volt: egyes művei megosztották a közönséget, mások kultikus státuszba emelkedtek.

Malick filmjei soha nem könnyű darabok, és Az élet fája sem kivétel. A film az évek során a „megosztó mestermű” kategóriából lassan, de biztosan a modern klasszikusok közé lépett, köszönhetően annak a különleges módnak, ahogyan a családi drámát, a kozmikus látomásokat és az egzisztenciális kérdéseket egymásra rétegezve mesél az emberi létezésről.

A történet két idősíkon fut: a jelenben a kiégett, sikeres építész, Jack O’Brien (Sean Penn) próbálja megérteni saját életét és múltját, míg a film nagy része az 50‑es években játszódik, ahol gyermekkori emlékei elevenednek meg. Brad Pitt alakítja a szigorú, lobbanékony apát, míg Jessica Chastain a szeretetteljes, megbocsátó anyát. A két szülő nevelési stílusának ütközése folyamatos feszültséget teremt Jack és testvérei életében.

Egy igazi dráma

A film azonban nem áll meg a családi drámánál: Malick pszichedelikus, álomszerű képsorokkal tágítja a történet kereteit. A néző látja, ahogy egy aszteroida becsapódik a Földbe, egy dinoszaurusz megkíméli társát, vagy ahogy a Nap elnyeli a bolygót. Más filmek talán szétesnének ennyi motívum alatt, de Az élet fája mindezt úgy rendezi egységbe, hogy a végeredmény lélegzetelállító.

A Rotten Tomatoeson 86%-os értékeléssel rendelkező film a közönség körében lassan nyerte el helyét, de Roger Ebert már a kezdetektől rajongott érte. „Volt idő, amikor több rendező is arra vágyott, hogy mesterművet alkosson, de ma már csak kevesen vannak.” Ebert ezek közé sorolta Malicket.

A kritikus nemcsak művészi teljesítményként méltatta a filmet, hanem személyes szinten is mélyen kötődött hozzá: „Nem tudom, mikor kapcsolódott hozzám egy film ennyire közvetlenül a saját személyes tapasztalataimmal.”

Amikor Ebert 2011-ben megírta kritikáját, már két évvel volt halála előtt: papilláris pajzsmirigyrákkal küzdött, így a film halandóságról és örökkévalóságról szóló témái különösen erősen rezonáltak vele. Írását egy megrendítő mondattal zárta: „Így nő fel az ember. És mindez egy élet szempillantásában történik…”

Miért számít ma is különlegesnek a film?

Az élet fája nem hagyományos narratívát követ, hanem érzéseket, emlékeket és kozmikus kérdéseket fűz össze. Brad Pitt és Jessica Chastain alakítása, Malick vizuális költészete és a film filozófiai mélysége együtt olyan élményt teremt, amely nem mindenkihez szól egyformán, de akihez igen, azt mélyen megérinti – ahogy Ebertet is.