A sorozat hiperrealista megközelítése azt diktálta, hogy „ami a képernyőn kívül történik, az ott is marad, hacsak nem befolyásolja a szereplőket munka közben”. Ennek ellenére a valósághűség jegyében a széria finoman játszott a kollégák közötti vonzalommal: Dr. Trinity Santos és Dr. Yolanda Garcia flörtje a 2. évadra már rendszeres viszonnyá alakult, miközben Dr. Robby és Dr. Heather Collins között is ott vibrált az a bizonyos kimondatlan feszültség.

Ez utóbbi kapcsolat azonban jóval mélyebbnek bizonyult. Az első évad úgy mutatta be őket, mint barátságos viszonyban maradt exeket, akik között továbbra is ott lappangott a romantikus kötődés. 10 hónappal később, a 2. évad második részében Robby már alig próbálja titkolni, hogy új kalandba bonyolódott az új karakterrel, Noelle Hastings nővérrel.

Bár két felnőtt emberről van szó, akik szabadon dönthetnek, Dr. Cassie McKay és Dana nővér „mindent látó szemei” nem igazán lelkesednek a fejleményért. A sorozat azonban ezzel világossá teszi, milyen sokat veszít Robby – és maga a történet – Collins távozásával.

Collins és Robby kapcsolata az első évad egyik legerősebb eleme volt

A Collider szerint Robby és Noelle viszonya akár természetes következménye is lehet annak, hogy Tracy Ifeachor nem tért vissza a 2. évadra. A Pittsburghi Traumaközpont oktatókórház, ahol a karakterek időről időre más osztályokra kerülnek, új szereplők pedig folyamatosan érkeznek – ez a sorozat hitelességének része. Collins esetében ráadásul teljesen érthető lenne egy szünet vagy új munkahely keresése. Még ha Ifeachor maradt volna is, a karaktereknek joguk lenne kevésbé bonyolult kapcsolatokba kezdeni.

Mégis kár érte. Collins ugyanis hatalmas érzelmi és szakmai súlyt adott a sorozatnak: empátiája, IVF‑küzdelmei, Dana nővérrel való szoros barátsága és az a szerepe, hogy fekete orvosként különösen kiállt fekete pácienseiért, mind olyan rétegeket adtak a történethez, amelyeket más szereplők nem tudnak pótolni.

Collins önismerete és önbecsülése

A Collider kiemeli, Collins önismerete és önbecsülése élesen szemben áll a „majd én megjavítom őt” típusú hozzáállással: bár törődött Robbyval, felismerte, hogy nem lenne egészséges számára együtt maradni vele – vagy gyermeket vállalni tőle.

Az első évadban a szakításuk érettsége mutatta meg igazán, milyen kifinomultan kezeli a sorozat a felnőtt kapcsolati dinamikákat. Kapcsolatuk könnyedsége évek bizalmát tükrözte, nem pedig egy olyan mérgező szakítást, amely beszivárog a munkába és elvonja a figyelmet a betegekről.

Collins a legnehezebb pillanatában Robbyra támaszkodott, mint biztonságos menedékre, Robby pedig rendkívül érzékenyen figyelte Collins állapotát, és nagyra tartotta a véleményét – olyasvalakiét, aki személyesen és szakmailag is mélyen ismerte őt. Collins azonban soha nem hagyta, hogy az iránta érzett szeretete vagy Robby felettes pozíciója megakadályozza abban, hogy őszinte, néha kíméletlen visszajelzést adjon, amikor Robbynak erre volt szüksége.

Collins távozása érzelmi támasz nélkül hagyja Robbyt

A két szereplő utolsó, gyengéd és sebezhető beszélgetése bizonyította, hogy a köztük lévő szikra továbbra is él – akár vágyakozásként, akár mély baráti kötődésként. A nézők könnyen drukkoltak volna egy újra egymásra találásnak, feltéve, hogy Collins összerakja a saját összetört szívét, Robby pedig végre elkezdi a gyógyulást, amelyre égető szüksége lenne. Ehelyett Robby a 2. évad elején sisak nélkül motorozik, ami egyértelmű jele annak, hogy továbbra is figyelmen kívül hagyja érzelmi sérüléseit. Noelle‑lel szemben is kerülőutas, játékos viselkedése mögött ott bujkál az elköteleződéstől való félelem.

A sorozat nem magyarázza Collins hiányát, de ez nem hiba: a Vészhelyzet Pittsburghben sosem erőltet felesleges expozíciót egyetlen zsúfolt, érzelmileg megterhelő műszakba. Mégis, bármennyire is reális a helyzet, az, hogy Robby és Collins története félbeszakad, csendes, de nagyon is érezhető veszteség.