A 18 éves hegymászó mintegy 80 métert zuhant a Mount Walsh egyik szakaszán, Queenslandben. A baleset november 30-án történt, amikor McCollum egyedül túrázott a csúcs közelében, és megcsúszott. A fiatal férfi elmondása szerint egy fa törte meg a zuhanását, mielőtt a hátára érkezett.

A sérülései nagyon súlyosak voltak, de a legfontosabb, hogy életben van. „Kifutott belőlem a levegő, és emlékszem, arra gondoltam, hogy valószínűleg vége mindennek. Nem igazán hittem, hogy ez túlélhető.” A hátizsákja – amely szintén a közelébe zuhant – tartalmazott egy személyi helymeghatározó jeladót (PLB), ami műholdas vészjelzést küld a mentőszolgálatoknak.

McCollum a 7 Newsnak elmondta, hogy odakúszott a zsákjához, és aktiválta a jeladót. A jel Canberrába futott be, ahol értesítették a szüleit, akik többször próbálták elérni fiukat, mire végül sikerült kapcsolódniuk a zuhanásban megsérült telefonhoz.

Kevésen múlt a tragédia

A fiatal ingatlanügynök ekkor hallotta meg édesanyja hangját – nem a telefonból, hanem a Bluetooth‑fülhallgatójából, amely szintén a közelébe esett. „Nagyon, nagyon halkan hallottam: ‘Anya, nagyon megsérültem.’ Azt hiszem, akkor szakadt meg a szívem, elgyengültek a térdeim – ez a legrosszabb hír, amit egy szülő hallhat. Nem tudom, hányszor mondta a hívás alatt: ‘Azt hiszem, meg fogok halni.’”

Rachel több mint 5 órán át maradt a vonalban, miközben a Queensland Police Service-szel együttműködve próbálta beazonosítani fia helyét. Amikor a fejhallgatója lemerült, McCollum már csak a törött telefonján keresztül hallotta szüleit.

A mentőhelikopter személyzete számára sem volt könnyű a keresés. A LifeFlight légimentő tisztje, Shayne White az ABC-nek elmondta, hogy a PLB jele visszaverődött a sziklafalról, ami megnehezítette a pontos helymeghatározást. Azt is hozzátette, hogy McCollum „feketében volt, hason feküdt, és sűrű lombkorona alatt rejtőzött”, így szinte láthatatlan volt a levegőből. Végül a lábait vették észre, miután alacsony magasságban lebegtek a terület felett.

Végül megmenekült

McCollum így emlékezett a mentőhelikopter érkezésére: „Amikor megérkezett a helikopter, arra gondoltam: ‘Ó, ez nagyszerű.’ Aztán elrepült mellettem, és mondtam a telefonba: ‘Elment mellettem, elment mellettem!’ Ez így ment egy darabig, aztán végül megláttak.”

A mentőcsapatnak körülbelül egy órára volt szüksége, hogy stabilizálja a fiút, majd kórházba szállították, ahol több napot töltött a felépülés első szakaszában.

Rachel szerint fia fejhallgatója kulcsszerepet játszott a túlélésben: „A Bluetooth‑fülhallgatója segített megmenteni őt, nélküle napokba telt volna megtalálni. Mi vagyunk a szerencsések – este megölelhetjük a gyerekünket, ezért nagyon hálásak vagyunk.”