Bár hónapok óta ez a film számított a legesélyesebbnek, a győzelem mégis mérföldkőnek tűnik: Paul Thomas Anderson legújabb alkotása ugyanis nemcsak a kritikusok, hanem a közönség számára is az elmúlt év egyik legmeghatározóbb filmes élményévé vált.

A háromórás, műfajilag nehezen besorolható film egyszerre politikai thriller, akciófilm, sötét komédia és személyes családi dráma, amely Anderson pályájának egyik legambiciózusabb vállalkozásaként került a mozikba. A rendező ezúttal nagy formátumban, IMAX‑re komponálva dolgozott, és bár a produkció 200 millió dolláros bevétele nem érte el a megtérüléshez szükséges szintet, a szakmai visszhang egyértelműen a film mellett állt.

Mint arra a Collider is kitér, az Egyik csata a másik után sikerének egyik kulcsa, hogy Anderson képes volt egy hatalmas léptékű történetet úgy felépíteni, hogy közben megmaradt a rá jellemző személyesség és karakterközpontúság. A kritikusok kiemelték, hogy a film egyszerre feszült, humoros, érzelmes és politikailag releváns, miközben látványban és tempóban is felveszi a versenyt a legnagyobb stúdióprodukciókkal. A főszereplők – köztük Leonardo DiCaprio – alakításai szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a film az év egyik legfontosabb kulturális beszédtémájává váljon.

Aki még nem látta, nézze meg a filmet

A Golden Globe‑győzelem mellett Anderson a legjobb rendező díját is hazavihette, ami tovább erősíti azt a benyomást, hogy az Egyik csata a másik után nem csupán egy újabb sikeres film, hanem egy olyan alkotás, amely hosszú távon is meghatározhatja a rendező életművét.

A szakma és a közönség egyaránt úgy tekint rá, mint egy korszakot megfogalmazó, nagyívű műre, amely egyszerre szól a jelenről és a filmművészet jövőjéről. A film Golden Globe‑sikere valószínűleg tovább növeli az Oscar‑esélyeket is, hiszen a díjszezonban ritkán fordul elő, hogy egy ilyen erős kritikai támogatottságú alkotás ne szerepeljen kiemelkedően a további megmérettetéseken.