Több mentőautó is a helyszínre sietett – köztük a második kocsival érkező Czeglédi László, vagy ahogy mindenki ismeri, Czega. A helyzet azonban néhány pillanat alatt világossá tette: ez a riasztás nem a megszokott mentésről szólt.

A mentőautók takarásából egyszer csak felharsant egy trombita, majd sorra léptek elő a bajtársak. Ekkor derült ki, hogy a riasztás valójában egy megható búcsú volt: a Hajdúszoboszlói Mentőállomás közössége így köszönt el legendás gépkocsivezetőjétől, aki ezen az estén teljesítette utolsó szolgálatát.

A jelenet egyszerre volt ünnepélyes és bensőséges: ölelések, kézfogások, gratulációk és egy hatalmas torta jelezte, hogy lezárult egy 30 éven át tartó pálya, amely során Czega több mint 635 000 balesetmentes kilométert tett meg, és megszámlálhatatlan közös történet részese volt.

A poszt felidézi, hogy Czeglédi László 1995 augusztusában csatlakozott a hajdúszoboszlói mentőállomás csapatához. A bejegyzés szerint: „Precizitása, nyugalma és embersége betegeknek és bajtársaknak egyaránt biztonságot adott, jelenléte évtizedeken át biztos pontot jelentett az állomás mindennapjaiban.”

A búcsú végén a bajtársak így fogalmaztak: „Köszönjük, Laci, a három évtizednyi szolgálatot, a közösséget és az értékeket, amelyeket ránk hagytál!”

A megható gesztus nemcsak egy pályafutás lezárása volt, hanem annak elismerése is, hogy a mentők munkája mögött milyen emberi történetek, összetartó közösségek és csendes hősök állnak.