A CBR elemzése szerint a Sötétség „a műfaj évtizedes kliséit desztillálja a legtisztább narratív esszenciává”, miközben minden egyes történetszál a kauzalitás előre lefektetett szabályai köré épül. A sorozat nemcsak a sci‑fi logikát kezeli példátlan fegyelemmel, hanem egy sötét, egzisztencialista drámát is felépít, amiben a karakterek saját magukkal, egymással és időben szétszórt változataikkal kerülnek szembe.

A Sötétség különlegessége, hogy bár időutazásra épül, soha nem töri meg a saját rendszerét. A történet determinisztikus világképet követ, amelyben a szabad akarat illúzió csupán – és ezt a sorozat minden szinten következetesen végigviszi.

A Sötétség a determinizmus szabályait követi

A Sötétség a szabad akarat és a determinizmus évszázados filozófiai vitáját radikális módon értelmezi újra. A sorozat világában „a szabad akarat abszolút lehetetlensége” válik nyilvánvalóvá, mivel Winden lakói mindannyian az idő könyörtelen törvényeihez kötődnek. A múlt és a jövő egyetlen végtelen ciklusba záródik, amelyben nincs valódi választás – ahogy a cikk fogalmaz: az idő olyan, mint egy kilőtt nyíl, amelyet lehetetlen visszahívni.

A sorozat a francia La Jetée és a 12 majom hagyományát követi, miközben a Primer bonyolultságát és a Russian Doll metafizikai játékosságát is felidézi. A sorozat azonban mindvégig ragaszkodik ahhoz, hogy a szereplők nem képesek megváltoztatni a sorsukat – még akkor sem, ha tudják, mi fog történni.

A cikk kiemeli, hogy Adam és Eva karaktere tökéletes példái annak, hogyan válik a tudás értelmetlenné:

• Adam tisztában van tettei következményeivel, mégis végrehajtja őket.
• Eva pedig „a jövő ismeretét fegyverként használja”, hogy fenntartsa a két univerzumot összekötő csomót.
• A sorozat szerint az idő maga válik isteni erővé – közönyös, megállíthatatlan és mindenható.

A karakterek képtelenek olyan döntést hozni, ami megváltoztatná a sorsukat

A Sötétség tele van paradoxonokkal, amikben az események önmagukat hozzák létre. A CBR példaként említi H. G. Tannhaust, aki a saját időgépét és könyvét is úgy alkotja meg, hogy azokból tanul, amiket a jövőből hoznak vissza neki. A sorozat morális tragédiái abból fakadnak, hogy a szereplők megpróbálják kijavítani a múltat – ám minden beavatkozás csak újabb szenvedést szül.

A sorozat még a fináléban sem szegi meg a saját szabályait. A két univerzum eltörlése is a determinisztikus rendszer logikájából következik, nem pedig annak felülírásából.